HAROLD
Felbecsülhetetlen egy érzés volt, újra a saját bőrömben ébredni. Leírhatatlan érzések kavarogtak bensőmben, hihetetlen kérdésekkel ötvözve.
Hogy történhetett ez? Miért pont velünk? Mit tettünk a világ ellen, hogy ezt kaptuk cserébe?
Minden rendben volt, addig az elátkozott napig, amig meg nem vettem azt a bizonyos tárgyat, amit csak egy újabb tucat darabnak gondoltam. Pedig korántsem volt az!
Különleges, szinte mágikusnak mondható erővel rendelkezett, ami felborította, mind az én, s mind a barátaim életét.
Az igazat megvallva, sosem hittem a mesékben, sosem hittem a természet feletti lényekben, s tündérekben, a vámpírokban, vérfarkasokban, s a tündérmesékben sem. Sosem jön el a herceg fehér lovon. Nem fog Edward Cullen előugrani egy bokorból, s megmenteni az életedet.
Kopp, kopp! Ez a való élet!
A való élet nehéz, borzasztóan nehéz. Talán, egy versenyhez tudnám hasonlítani, amit az idővel futunk. Avagy, ha jobban belegondolok, inkább egy rossz minőségű, kopott papucshoz.
Sokáig nem hittem a természet feletti erőkben, s makacsul állítottam:
" Ez csak badarság! "
Azonban, ha visszaemlékszem, az előző hetekre, kétségem sem fér a létezésükhöz.
