2013. február 26., kedd

Chapter 5. ~ Kétségek.


Sziasztok drága olvasóim!
Meghoztam a friss fejezetet! Remélem, hogy meglesz a 40 rendszeres olvasó.  Kitettem a 'tetszik' gombot, lehet pipálni, ha tetszett. Értelemszerűen, ha nem tetszett, akkor ne pipálj. Köszönöm az előző fejezetnél hagyott megjegyzéseket, és Bibi, köszi, hogy te vagy az első mindig.!:D
Szeretném feltüntetni, hogy készítettem a blogomhoz egy videót!
Amolyan trailert;
Ha gondoljátok, és igénybe veszitek, akkor nektek is készítek egy ilyen videót, egy e-mail az egész! Részletek ITT. (Katt az 'ITT-re.)
A fejezet:


HAROLD

    Mennyire igaza van Liamnek. Meg kell tanulnunk egymás szövegeit, különben a koncertnek annyi! Ezt, pedig nem tehetjük meg a rajongókkal, számunkra Ők olyanok, mint valami kincsek. Imádjuk Őket, mint Niall a tejbegrízt.
Azonnal a nappaliba gyülekeztünk, egy újabb megbeszélésre.
- Igazad van - nyögte lesújtva Zayn, majd megigazította a fején lévő parókát.
- Én nem fogom! - dobbantott idegesen a lábával Niall, majd sértődötten leült a kanapéra.
- Niall, idefigyelj! Nem magad miatt, a banda érdekében! Mellesleg, minden dalunkat ezerszer elénekeltük, csak próbálni kéne! - próbált a fiú lelkére beszélni Liam.
- Akkor uccu neki! - csapta össze tenyereit Louis, elégedetten indult az előszoba felé.
- Tomlinson! Hozd vissza a testemet, mert nem leszünk jóban! Mellesleg, holnap délelőttre van csak próba megbeszélve, így csak otthon tudunk próbálni addig! - magyarázott nagyban Zayn.
- Igaza van! Viszont, akkor ma senki nem megy sehova! - emelte magasba az ujját Liam, s próbált vezetőt játszani. Érdekes, Liam Louis testében van, így a mindig vicces Louis, normális lett. Ez borzasztó!
- Harapjátok le a fejemet! Itt vagyok na! Megyek, kinyomtatom a dalokat. Mit is fogunk holnap énekelni? - érdeklődött, majd elvigyorodott.
- Elkísérem! - ugrott fel Zayn, s a mű hajat a kanapéra dobva elindult Louis után az emeletre.
Végre lesz egy koncert, ahol nem kell sokat énekelnem. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem szeretek énekelni, mert imádok, csak rám is fér egy kis pihenés. Bár, jobban belegondolva, Niall pontosan ugyan úgy fogja használni a csodás hangomat, mint én szoktam, így a hangszálaim egy perccel sem tevékenykednek kevesebbet. Konkrétan ugyan annyit fogok énekelni, mint általában. Azonban, Niall hangszálai pihenni fognak, ahogy mindig. Ez gonosz volt, hisz az új albumon sok szólója van. Niallnek csodálatos hangja van! És ezt most én birtoklom. Gondolataim teljesen elterelődtek..
- Én kicsit félek ettől - szólalt meg halkan Liam, majd magára mutatott. - Mi lesz, ha elfelejtem, hogy mikor van Louis része? Mi van, ha leégünk, csak miattam?
- Haver, nyugodj meg! Minden rendben lesz! Itt bár melyikőnk hibázhat! Ne aggódj semmi miatt! - próbáltam bíztatni, s lelket önteni belé.
- Akkor is parázok - makacsolta meg magát, majd felült törökülésbe a kanapéra.
- Liam, megtennéd, hogy csinálsz valami rosszat? Idegesít, hogy ennyire nyugodtan ülsz ott! Louis sosem ennyire nyugodt! - rázta meg tökéletes tincseimet Niall, majd a helyére simította őket. Borzalmas ezt máson látni!
- Rendben! Addig is elterelődnek a gondolataim! - rántotta meg a vállát, majd hirtelen felpattant, s az emelet felé vette az irányt.


LIAM

   Kezeimet összedörzsöltem, s egyenesen Louis szobájába mentem. A szemem felcsillant, mikor megláttam a sok plüss répát, és idétlen tárgyat. Messze áll tőlem Louis agya, és baromkodásai, de kíváncsi vagyok, milyen Louisnak lenni.
Benyúltam az ágya alá, s kihúztam onnan egy cipős dobozt. Louis itt tartja a majonézt, és egyéb háztartási termékeket, amiket nem akar Niall orra elé rakni. Ezt is csak onnan tudom, hogy egyszer bújócskáztunk, és én ide bújtam, Lou ágya alá.
A cipős dobozból kiemeltem a majonézt, majd a dobozkára visszahelyeztem a tetejét, s majonézestül indultam kifelé Lou szobájából.
Zayn, s Louis Zayn szobájában ügyködtek, s nyomtatták ki a saját dalszövegeinket. Halkan beléptem a szobába. A nyomtató elég furcsa hangokat adott ki, csodálom, hogy még működik.
- Sziasztok! - villantottam egy vigyort, mire a két srác, ugrott egy hatalmasat.
- Nem is tudtam, hogy ilyen sipító hangom van! - bólintott elismerően Louis, majd a pillantása a hátam mögött tartott kezemre tévedt.
- Mire készülsz Liam?
- Á, csak megéheztem, és hoztam egy kis majonézt - rántottam meg a vállamat, majd odaléptem Louis mellé. Direkt úgy fordítottam a majonéz kupakját, hogy Louis felé menjen, majd jó erősen megnyomtam, közben pedig felnyitottam a tetejét. Louis, és Zayn egyszerre sikítottak fel.
- Liam Payne! Mit csinálsz a tökéletes testemmel!?
- Ez a vacak ragad - nyávogott Louis is.
- Mi történik itt? - tárult ki az ajtó, s lépett be rajta Niall, és Hazza.
- Liam össze majonézezett - mondta kánonban Louis, és Zayn.
- Tudtam én, hogy bízhatok benned! - veregette meg a vállamat Niall Harry kezeivel, majd elfintorodott, mikor pillantása a már kinyomtatott papírokra tévedt. Látszott az arcán a zavarodottság, s a bizonytalanság. Ő is pontosan annyira félt, mint én. Hazza nyugodtabb volt, bár nem értem, hogy mi okon. Titkon Niall dalszövegeit tanulja, vagy mi?
- Liam már gyakorol holnapra! Eddig jól játssza Louist! - húzódott Harry szája egy huncut mosolyra.
- Ezt vedd elismerésnek - mutatott rám az említett, s felkuncogott. - Amúgy készen vagyunk! - emelte fel az asztalokról a papírt, majd felém nyújtotta.
- Mit csináljak vele?
- Oszd ki! Én addig elmegyek, és rendbe hozom Zayne, baby testét! - mutatott végig magán színpadiasan, majd elvonult.
- Legalább igényes - fújta ki a levegőt Zayn, majd megvakarta a fejét, mármint a fejemet.
Pillantásom a kezemben lévő lapokra tévedt. A majonézt bedobtam Zayn kukájába, majd szétosztottam négyünk között. Felhúzott szemöldökkel tanulmányoztam Louis dalszövegeit. Nagyban reménykedem benne, hogy nem rontom el. Maximum puskát írok a kezemre, vagy valami hasonló segítséget veszek igénybe. Playbackelni viszont nem vagyok hajlandó. Az undorító, és nem a mi stílusunk, hogy átvágjuk a Directionereket.
- Hol az enyém? - lökött meg Louis, mire én az ágyra böktem. Észre sem vettem, hogy bejött, annyira belemerültem a szövegbe.
- Harry! Hiszen rettentően sok szöveged van! - fakadt ki Niall, majd arcát kezeibe temetve lecsúszott a fal mentén. - Én nem bírok ennyit tanulni!
- Nem hátrálhatunk meg! A Directionerek számítanak ránk! - csapott keményen az asztalra Harry, majd Zayn forgós székébe ült, s olvasta tovább Niall dalszövegeit.

***

   A délelőtt további része szöveg magolással telt. A nap végére teljes mértékben megtanultam Louis szövegeit, így a félelmem egy része is elmúlt. A többiek is egész jól haladtak. Bevallom, a legnehezebb dolga Niallnek és Louisnak akadt, hiszen állításom szerint Zayn, s Hazza énekli a legtöbbet az albumon.
A szememmel átfutottam a Heart attack szövegét még egyszer, majd felsóhajtottam, s papírokat magam mellé dobtam a kanapéra.
- Tudod? - érdeklődött Zayn, mire én ráemeltem a tekintetemet, s bólintottam.
- Jó neked! Nehéz szövegeid vannak - morgolódott, majd újra belemerült a papírba.


U.I.: Várok pár velős megjegyzést, hogy mennyire tetszett, avagy, mennyire nem!



2013. február 22., péntek

Chapter 4. ~ Érdekes!



Sziasztok!
Örülök, hogy itt vagytok, remélem, hogy ez a fejezet is elnyeri a tetszéseteket! Megjegyzésektől, s véleményektől nem kímélni! a hibákból tanulok!!

INFÓ: Szóval, amikor például azt írom, hogy Louis, akkor arra a Louisra gondolok, aki Zayn testét birtokolja. Amikor azt mondom, hogy Louis, akkor az igazi Louisra gondolok. Remélem, érthetően magyaráztam.


HAROLD


   Próbálom ép ésszel felfogni a történteket. Próbálom megérteni, ezt az egészet, s rájönni, mi történhetett az éjjel folyamán, hogy egymás testében ébredtünk a fiúkkal. Ezerszer átgondoltam, minden tettemet, de semmi furcsát nem véltem felfedezni benne. Inkább, érdekesnek tartom ezt, s érdekességnek fogom fel, természetesen egyszer szeretném visszakapni a gödröcskéimet, és göndör fürtjeimet, ami a homlokomat csikizik, s imádják a csajok. Egyszer.. Ha jobban belegondolok, akkor legszívesebben már azonnal visszakapnám a saját testemet.
  Nyeltem egyet, majd hátradőltem a kanapén. A skacokkal megbeszélést tartunk, de senkinek nincsen semmi ötlete, hogy mi okozhatta a lélek vándorlást.
- Harry! - csapott a kezemre Niall. - Ne piszkáld a körmömet! - utasított, mire én magam mellé ejtettem a kezemet.
- Én ezt nem bírom! - vágódott le Zayn az egyik fotelba, majd megigazította a parókát a fején.
- Minek tettél fel nekem parókát? - húzta fel a szemöldökét Liam.
- Tudod, kedves Liam, eléggé, irritáló, hogy ennyire rövid sörényed van! Nekem a gyönyörű testem kell, amit Louis ellopott! - görbítette le ajkait, majd arcát tenyerébe temette.
- Növésben van, oké? - vágott vissza Liam.
- Én nem loptam el! Ennyi erővel Te meg elloptad Liam testét, és parókát adtál rá, most úgy néz ki, mint egy öreg rocker! - forgatta szemeit Louis. Nehéz lesz megszokni, hogy most Zayn testében van  Louis.
Várjunk csak.. ezek szerint ír lettem. Na, ezt ne! Hirtelen pattantam fel a gondolatra.
- Na mi az, haver? - érdeklődött Liam.
- Á, semmi! Csak kicsit.. meglepődtem egy dolgon..
- Lökjed! - csettintett Louis.
- Ezek szerint, én most ír lettem? - vett fel az arcom egy fintort.
- És ez miért baj? - fonta keresztbe karjait mellkasán Niall, s próbált sértődött arc kifejezéssel illetni.
- Mert, igazából nem baj, csak.. hagyjuk! Nem tudom megfogalmazni! - intettem le Őket, majd visszarogytam a kanapéra. Idegesen újdonsült szőke hajamba túrtam, majd egy sóhajt eresztettem. Annyira kurta ez az egész! Ráadásul, holnap koncertünk is lesz Londonban. Mit fogunk csinálni? Eljátsszuk egymást? Vajon a rajongóknak feltűnik, hogy nem önmagunk vagyunk? És, ha feltűnik, akkor mi lesz? Benne lesz a hírekben, az újságokban, és az emberek agyában! Mit fognak szólni, ha rájönnek, hogy testet cseréltünk? Talán, ettől félek a legjobban, hogy az emberek megtudják, és címlapra kerülünk, s az újságírók összehordanak sok marhaságot rólunk.
- Éhezem ... - motyogta maga elé meredve Niall, s eltűnt a nappaliból, testemet magával víve. Ez nem lehet! Niall, saját magát hozza, így pedig minden esély megvan rá, hogy lebukjunk, s címlap sztori legyünk.
- Srácok, azon gondolkodtam, hogy mi lesz a holnapi koncerttel?! Eljátsszuk egymást?
- Lehet, hogy este visszakerülünk a saját testünkbe! - rántotta meg a vállát Louis, majd beletúrt a sötét tincsekbe.
- Ne fogdosd a hajamat ! - fakadt ki Zayn, s megigazította a fejére helyezett parókát.
- Ne gyerekeskedjetek! Ez nem játék! Ha a rajongók rájönnek, hogy mi a szitu, ebből botrány lesz! - csaptam a kanapéra, s idegesen méregettem az előttem ülő három embert.
- Igaza van! - erősítette meg szavaimat Liam, majd rám pillantott Louis kék szemeivel. Viccesen fog kijönni, hogy Louis normális lett, Liam egoista, Zayn poénos lett, s spontán, Niall édes lett, mint én, s én Harry Styles, pedig ír lettem. Nem vagyok hajlandó egész nap enni!
- Szerintem, a legjobb megoldás, ha rájövünk, hogy mitől lettünk egymás! - csüccsent le mellém Niall, egy szendviccsel a kezében.
- Erre sosem jövünk rá! - játszott Zayn, a hosszú barna hajú parókával. Két ujja közé fogott egy hajszálat, majd végighúzta rajta őket.
- Förtelmesen áll nekem ez a mű haj! - vágott pofákat Liam, majd durcásan nézett Zaynre, aki még mindig a parókával volt elfogadva.
- Álljatok már le! - folytattam az idegeskedést, majd megforgattam a szemeimet.
- Oké, leálltunk, de mégis mit csinálunk holnap? - érdeklődött Zayn, majd hátradőlt a kanapén.
- Az lesz a legjobb megoldás, ha eljátsszuk egymást! - csapott Zayn térdeire Louis, majd felállt. - Nos Zaynee, akkor most úgy fogom viselkedni mint Te. Megyek belövöm a séród! - S már el is tűnt az előszobában.
- Rendben, akkor megyek, és normális leszek. Jé, akkor én vagyok a főnök! - csillant fel Zayn szeme, majd vigyorogva arrébb állt.
- Akkor én leszek, a spontán hülye - fintorgott Liam, majd elhúzta a száját. Jogosan, hiszen messze áll Tőle a sok baromsága Louisnak. - Kiélem magam holnap!
- Felhívom Taylor Swiftet! - bólogatott Niall, majd a telefonomért nyúlt.
- Meg ne próbáld! Az a csaj irritáló! - morogtam, mire Niall felvette a gödröcskés mosolyomat.
- Mert? Mit teszel, ha felhívom?
- Megbeszélek neked Demi Lovatoval egy randit! - mosolyogtam gúnyosan, Niall eltátotta a száját, s csúnyán nézett rám.
- Mocskos fegyverekkel játszol Styles!
- Te is Horan! - feleltem, majd felálltam, s a konyha felé vettem az irányt. - Hozok egy kis kaját!
Elgondolkodtató, hogy Niall lettem. Végül is, elég menő, hiszen ehetek, és henyélhetek egész nap. Az ég világon semmit nem kell csinálnom, csak néha elmosogatnom a saját tányérom.
- Nekem is dobj össze egy szendót! - vetette le magát a konyha székre Louis, s elégedetten nézegette magát egy tükörben.
- Oké, haver! - feleltem, majd nekiláttam a szendvicsek készítésének. Mikor elkészültem 3 emeletes szendviccsel, azonnal letettem az asztalra, s az egyik tányér Louis elé toltam.
- Hol van egy előke? Nem ehetem le a csodás pólóm!
- Én sosem eszem előkével - jött be karba font kezekkel Zayn, s leült Louis mellé,  majd elkínzott tekintettel saját magára nézett. - Annyira rossz!
- Szerintem jó! Szexi lettem, nem mintha eddig nem lettem volna az - Louis egy huncut, szexinek látszó vigyort vett fel Zayn arcán.
- Te jóságos Isten! Meg kell tanulnunk egymás szövegeit a dalokban - hallatszott egy rémült kiáltás a nappaliból.

2013. február 18., hétfő

Chapter 3. ~ Testemben a lelked!


Sziasztok! Ismét jelentkezem egy friss fejezettel! Ez remélem, hogy már izgalmasabb, mint az előző, legalábbis annak találjátok, reményeim szerintem. Köszönöm, a sok édes, aranyos, tüneményes megjegyzést! Szeretlek Titeket! Megjegyzésektől itt sem kell kímélni! Olvasóktól sem! :)
Jó olvasást!


HAROLD


   A másik oldalamra fordultam, puha ágyamban. Az éjjel során, valahogy lekerült rólam a takaró, egy hideg fuvallat csapta meg a testemet, azonnal felültem. Megborzongtam, mikor körülnéztem, s nem a saját szobámban találtam magamat. Hiszen ez Niall szobája! Nála aludtam volna az éjjel? Lehetetlen, hiszen otthon vagyunk! Miért aludtam volna Niall-nél?
Lerúgtam magamról a bal lábamra csavarodott lepedőt, s az ajtó felé vettem az irányt. Elhagytam a szobát. Amikor a fürdőszoba előtt haladtam el, s futólag belepillantottam a tükörbe, kis híján kigurultak szemeim a helyéről. Mármint, nem is az én szemeim...
Mit történt? Az éjjel során átplasztikáztattam magamat? Miért nézek ki úgy, mint Niall? Döbbentem néztem kezeimre, majd lábamra. Hiszen, ez egy teljesen más 'én'. Megszólalni nem bírtam, nagyokat pislogtam az előttem álló tükörbe.

LIAM

   Eljött egy újabb reggel. Nagyot nyújtóztam, majd kimásztam az ágyamból. Várjunk csak! Ez nem is az én ágyam, pedig határozottan emlékszem, hogy én ott aludtam el. Á, biztos, csak a fiúk hecceltek meg, mint általában. Felsóhajtottam, majd kiléptem a szobából. A fürdőszoba előtt, Niall állt a tükörrel szemben, s magát nézegette. Arcán végighúzta kezét, majd döbbenten rám pillantott, mikor meglátott.
- Louis? - kérdezte, mire én felhúztam a szemöldökömet. Értetlenül megfordultam magam körül, de Louis sehol nem volt. Ez meg miről beszél? - Ki vagy?
- Liam, hát ki lennék? - ráztam meg a fejemet, s próbáltam megérteni, hogy mi ütött a szőke barátomba.
- Akkor nem csak én! Gyere ide!
- Miről beszélsz? - indultam meg felé, majd mikor a tükör elé értem belenéztem, viszont a látvány elbizonytalanító volt. Louis tükörképével találtam szembe magamat. Kis híján felsikoltottam. Hogy lett belőlem Louis? Hova tűntem én?
- Mi a jó Isten? -  húztam végig kezemet arcomon, majd döbbenten Niallra pillantottam - Niall?
- Harry vagyok - morogta. Szemeim kitágultak a döbbenettől. Akkor nem csak én lettem Louis hasonmás?
- Harry? Mi történt velünk?


ZAYN

    Nyamnyogva fordítottam a fejemet a másik irányba. Megdörzsöltem szemeimet, majd kinyitottam őket. Megszokásból a hajamba túrtam, de nem az fogadott amire vártam. Hol a dús, tökéletes hajam? A számhoz kaptam ijedtemben, s futólépésben rohantam kifelé a szobából, ami mellesleg nem is az enyém volt. Minél előbb a fürdőszoba tükör elé akartam érni. Hol a hajam? Levágták este poénból? Rám adtak valami parókát?
A tükör előtt Louis, s Niall állt, egymásra bámulva. Egyikük sem szólalt meg.
- Ott van! Úr isten! - mutatott rám Louis, mire én felhúztam a szemöldökömet.
- Mi bajod? - idéztem felé egy kérdést, de a hangom más volt, mintha Liamet hallottam volna. Hogy megbizonyosodjam arról, hogy valóban én beszéltem, a két fiúk arrébb taszítottam a tükör elől, s belenéztem, viszont a látvány meglepő volt. Ez mi? - zakatolt a fejemben a gondolat.
Miért nézek ki úgy, mint Liam Payne? Hol a csodálatos testem?
- Miért nézek ki úgy, mint Liam? - rémült tekintetemet, Louisra, s a mellette álló Niallre néztem.
- Nem csak te ébredtél már testben! Harry vagyok, Ő pedig Liam! - magyarázta Harry, aki Niallnek nézett ki.
- Ja - erősítette meg az igazi Liam.
- Várjunk csak, ha én Liam vagyok, akkor ki van az én testemben? - vágtam elgondolkodó arcot. A kérdésemre perceken belül választ kaptam, mikor 'kiléptem' a szobámból.


LOUIS

  - Jó reggelt srácok! - köszöntöttem őket fáradt hangon, miután kijöttem a szobámból. Annyira kómás vagyok, azt hittem, hogy nem is a saját szobámban vagyok.
- Jó reggelt, öhm.. ki is vagy? - érdeklődött Liam, mire én elfintorodtam.Nem tudja, hogy ki vagyok? Megbolondult, vagy mi a franc?
- Louis vagyok! - feleltem bosszúsan, majd végül felnéztem a Liam mellett álló... Louisra?! Mi? Hiszen Louis én vagyok! Tudtommal nincs iker testvérem! - Mi folyik itt?
- Én tükörbe néznék a helyedben - mutatott a tükörre Niall, mire én felhúztam a szemöldökömet, s kíváncsiságom felülkerekedett. A tükörhöz léptem, de mikor megpillantottam arcképemet, elszörnyedtem. Az arcom borostás volt, hajam az égnek meredt, de a legszörnyűbb, úgy néztem ki, mint Zayn! Hogy lettem Zayn?
Rémültem pillantottam vissza a másik három srácra, akik csak bólogattak.
- Liam vagyok - vigyorodott el szexi mosolyommal Liam.
- Harry vagyok - fakadt ki Niall.
- Én pedig Zayn vagyok! - dörzsölgette homlokát a Liam kinézetű fiú.
- És merre van Niall? - húztam fel a szemöldökömet, vagyis Zayn szemöldökét.
Elég muris helyzet alakult ki, szerintem vicces lesz egymás testében élni. Egy elégedett vigyor terült szét a képemen, Zayn Malik lettem!
- Valaki szólított? - szólalt meg egy rekedtes hang Harry szobája felől.


NIALL

   Arra keltem, hogy valaki a nevem szólít. Fáradtan kimásztam az ágyból, még mindig csukott szemmel, majd mikor eltántorogtam az ajtóig, kitártam azt, s kiléptem rajta. A hajam csikizte a homlokomat. Ez érdekes, ilyen még sosem volt!
- Valaki szólított? - szólaltam meg rekedtes hangon, mire rögtön a torkomhoz kaptam a kezemet. Megfáztam, vagy mi a jó ég? Semmit nem értettem. Felnéztem az előttem álló négy srácra, de mikor megpillantottam magamat majdnem dobtam egy hátast a meglepettségtől.
- Iker testvérem van? - tettem fel a következő kérdésemet, de válasz erre sem jött, csak Liam mutogatott, hogy nézzek bele a tükörbe. Szófogadóan léptem a fürdőnek háttal, majd belenéztem a tükörbe. Göndör fürtjeim, és gödröcskéim voltak. Na álljon meg a menet! Miért nézek ki úgy, mint göndörke?
- Miért vagyok én Harry? - tekintetemet végigfuttattam a többi srácon, mire Ők egyszerre kezdtek hadarni. - Csönd! Így semmit nem értek!
- Azért vagy te én, mert én te! - magyarázott a hasonmásom.
- Mi van?
- Én vagyok Harry, te pedig Niall, egymás testében vagyunk! - fejtette ki a testemet birtokló Harry.
- Én pedig Liam vagyok - nyitotta szét karjait Louis, aki valójában Liam volt.
- Én pedig Zayn - csúszott le a fal mellett a Liam kinézetű, s arcát térde közé rejtette.
- Én Louis! - emelte magasba a kezét Zayn hasonmás, majd leejtette újra maga mellé.
- Mégis mi történt? Hogy lettünk egymások? - tettem fel egy kérdést kicsit értelmetlen módon.
- Testemben a lelked! - húzta végig drámaian a kezét a levegőben Zayn hasonmás, aki a való életben Louis volt.


U.I.: Infó: Amikor azt írom, majd a további részekben, hogy pl. Louis mondta, akkor Louisra gondolok, aki testileg Zayn. Azaz Louis mondja, csak Zayn testéből.

2013. február 13., szerda

Chapter 2. ~ Kezdődik!


Sziasztok! Őszintén bevallom, abban reménykedem, hogy akik eddig feliratkoztak, és figyelemmel kísérték a blogot, azok továbbra is így tesznek! Remélem, hogy elmentettétek könyvjelzők közé vagy akár hová felírtátok a címét, mert szükségem van rátok! <3 Megjegyzéseket várok! Továbbá, lehet feliratkozni, s chaten írni, ha kérdés van!



HAROLD

   Az este eljöttével, a srácok egyenként dőltek ki. A kanapén elterülve hallgattuk valami Latin-Amerikai sorozatot. Megszokhattam volna már, hogy Niall kedvéért folyton ilyeneket nézünk, hiszen Ő odavan ezekért a felettébb izgalmas műsorokért.
Zayn, Liam, Louis és Niall már az álmok tengerében sodródott, mikor feltápászkodtam eddigi helyemről, s nyújtózkodni kezdtem. Az izmaim teljesen elgémberedtek a sok üléstől. Egészségtelen életmód.
Mikor már javában megnyújtottam elzsibbadt végtagjaimat, az emelet felé vettem az irányt, hogy lezuhanyozzak. Szobámba érve ledobtam a ruháimat, majd felkaptam a törölközőmet, bokszeremet, s megindultam a fürdő felé. Éppen, hogy beléptem a kicsempézett helyiségbe, amikor eszembe jutott, hogy a nyakamban lóg a ma beszerzett új ékszerem. Csináltam egy 360 fokos fordulatot, majd a fürdő ajtóval szemben lévő fiókos szekrényre helyeztem a nyakláncot, s még belepillantottam a szekrény felett helyezkedő ovális alakú tükörbe, majd becsuktam magam mögött a fürdőszoba ajtót.

ZAYN

   Hunyorogva nyitottam ki szemeimet, a szobában sötét honolt, a tévében pedig valami sorozat játszódott. Nagyot nyújtóztam, majd felálltam, s az emelet felé indultam. Úgy gondoltam, elég ha reggel lecsutakolom magamat, fáradt vagyok már ehhez. A fürdő előtt sétáltam el, mikor hirtelen megtorpantam, s fürdővel szemben lévő fiókos szekrényre néztem. Összehúztam a szememet, s nagyokat pislogva néztem a papír repülős medálra. Olyan volt, mint valami mágnes, elmondhatatlan erővel vonzott magához. A fiók elé léptem, s kezembe vettem a nyakéket. Felnéztem a szekrény fölött lévő tükörbe, s az ékszert a nyakamhoz helyeztem. Nem kapcsoltam össze, csak odapróbáltam. Különleges érzés kerített magába. Meghallottam, hogy a fürdőben elzáródik a csap. Valószínűleg Hazza zuhanyzott, esetleg fürdött. Az Ő szokása, órákig áztatni a fenekét.
A nyakláncot visszatettem a szekrényre, majd betrappoltam a barlangomba.


LIAM

   Egy sikolyra ébredtem. Mi a  franc történt már megint? Ki öl kit?! Felültem, s körülnéztem. A fiúk aludtak körülöttem, kivéve Zaynt, és Harryt.  Ők már biztos eltámolyogtak a szobájukig.
A tévé felé kaptam a fejemet, amiben valami féle horror-film ment. Szóval innen származik a sikítás, amit hallottam, nyugtáztam magamban a gondolatot, majd felálltam, s a szobám felé vettem az irányt, ami Harold bunkerja mellett helyezkedik.
A szobámba beérve, rögtön az ágyam felé indultam. Túl fáradt vagyok már a zuhanyzáshoz, majd holnap reggel, mint mindig. Szokásommá vált, az utóbbi hónapokban a reggeli zuhany, mert este mindig sokáig fent voltunk, s erőm már nem volt bajlódni.
Az ágyamhoz mentem, hogy átöltözzem a pizsamámba. Az ágyhoz érve, a fejemet oldalra döntöttem a meglepettségtől. Mégis, hogy kerül ide Harry nyaklánca? Ráadásul pont az én ágyamban? Csak nem elrejtette nekem valami meglepetést? Esetleg, előugrik valahonnan? A nyakéket a kezembe vettem, majd benéztem az ágy alá, függöny mögé, még az ablakon is kikukucskáltam. Harry sehol nem volt.
A kezemben tartott nyakláncot az éjjeli szekrényemre helyeztem. Gondoltam, majd reggel visszaadom a tulajdonosának. Átöltöztem a pizsamámba, majd bedőltem az ágyamba. Kész hulla voltam, fárasztó nap volt ez a mai. Az éjjeli szekrényemen lévő nyakláncon még végigfuttattam a pillantásom, majd leoltottam a lámpát. Érdekes.. meglehetősen érdekes.

LOUIS

   Gyorsan pattantak fel a szemeim, mintha egy tűt szúrtak volna a fenekembe olyan gyorsan pattantam fel. Megint azt álmodtam, mint tegnap. Egy erdőben futok, körbe, körbe, és kerget valami elmebeteg. Wá, megráztam a fejemet, s próbáltam szép dolgokra gondolni. Lassan, már aludni sem merek,  rém álmok gyötörnek. Olyan érzésem van, hogy valami új dolog fog következni. Bár, lehet, hogy csak én vagyok ilyen paranoiás, esetleg agyamra ment a sok butaságom.
Ismét ráztam egyet a fejemen, majd kihúztam magamat, s körül tekintettem a nappalin. Niall édesen bóbiskolt az egyik fotelben. Vállat rántottam, majd megindultam a bejárati ajtó felé.
Muszáj lesz kicsit kiszellőztetnem a fejemet, borzasztóan rosszul vagyok. Általában a hülyeségen jár a fejem, még ilyenkor is, de most valahogy nem megy. Ki vagyok fáradva. Olyan vagyok, mint valami szamár, aki megérzi a változást, mert majd szét robban a fejem. Már csak 'iáznom' kéne!
Kitártam az ajtót, s kiléptem a friss levegőre. Egy enyhe lég áramlat az arcomba csapott, belőlem jóleső bizsergést kiváltva. Az ajtót nyitva hagytam, had menjen a házba is egy kis friss levegő, úgy is elég oroszlán szag terjeng benne.
Lábaimat egymás után előrerakva lépkedtem az udvaron, a földet fixírozva. Léptem volna előre, de megakadt a szemem egy fűben heverő csillogó tárgyon. Lehajoltam, s felemeltem. Jé, hiszen ez Harold barátom legújabb szerzeménye. Hogy kerül ez ide? Csak nem kijött sétálni, s elhagyta? Mondjuk, Hazzától bármi kitelik. A nyakláncot a zsebembe rejtettem, s elkönyveltem magamban: holnap a kezébe nyomom, s közlöm vele: Te béna, megint elhagytál valamit!

NIALL

   Hirtelen kaptam kezeimet a hasamra. Hiszen éhezem! Pislogtam párat, majd felnyitottam szemeimet. Remek volt szunyókálni, vajon mennyi lehet az idő? Kinyújtottam a kezemet, hogy megnézzem a kar órámat, de lesújtva tapasztaltam, hogy nincs is kar órám. Kénytelen voltam felülni, s körülnézni. Csak a tévé zaja adott ki kísérteties hangokat. Mit néztünk mi, amin bealudtam? Mármint.. bealudtunk, mint látom. A többiek valószínűleg már alszanak, csak én lehet ennyire szerencsétlen, hogy itt hagynak egyedül, a sötétben, egy horror film előtt.
Felálltam. Az első utam a konyhába vezetett. Mint már említettem, szörnyen megéheztem. Az ételek gyönyörű tár helyén felkapcsoltam a villanyt, majd kutatni kezdtem a hűtőben. Gyorsan összedobtam egy sajtos, sonkás szendvicset. Az asztalhoz ültem, s egy nagy harapásokkal pusztítani kezdtem, a finomságot. Miután betermeltem, hátradőltem a széken. Az asztalt kezdtem tanulmányozni, majd valami elvonta a figyelmemet. Harry papír repülős nyaklánca a tányérom mellett feküdt. Ez meg, hogy kerül ide? Á, biztos kijött inni, egy pohár vizet, és itt felejtette. Tenyerembe eresztettem a nyakéket, majd zsebre vágtam. Holnap meglepem vele !




2013. február 11., hétfő

Chapter 1. - A medál.


Sziasztok! Ismét, egy új blogot kezdtem! Miután kiposztoltam pár helyre a blogot, hirtelen jöttek a rendszeres olvasók, és megjegyzések a prológushoz! Azt hittem, hogy ugrálni fogok örömömben!  Komolyan.. Felbecsülhetetlen érzés, tudatában lenni annak, hogy mennyi hűséges olvasóm van! 
Reménykedem benne, hogy akik feliratkoztak, azok végigkísérik munkámat a fanfiction végéig!
Szeretném elmondani, hogy ez a blog nem olyan lesz, hogy ' Jujj, Harrynek megtetszik a csaj, s elhívja vacsizni a sarki pláza Nandosába', hanem inkább, misztikus témát dolgoz fel. NYUGALOM, nem vámpír, és nem is vérfarkas lesz benne, nem boszorkány, és semmi természetfeletti lény. Mondjuk úgy, hogy inkább a misztikus dolgokra hajaz!  Köszönöm az olvasókat, továbbá is lehet feliratkozni! :)
Jó olvasást manók! :) 


HAROLD




    Arcomat lágyan nyaldosták a a fényes napsugarak, miközben végigsétáltam a londoni kirakatok előtt. A fagyos tél után, az első tavaszi napsugár a legszebb, főleg, mikor felnézek az égre, s meglátom a madarakat, különböző alakzatokban repülni a fénysugarak tükrében. Hallom jó kedvre derítő csicsergésüket, s  a hangulatom azonnal jobb lesz egy fokozattal.
A kapucnimat rendesen a fejemre húztam, nehogy felismerjenek, nem szeretném, hogy ellepjenek a rajongók, most nem. Kezeimet zsebembe rejtettem, s napszemüvegemet is feltettem. A legnagyobb fanok, így is felismernek, de hát, nem fogok álarcban járkálni, még bolondnak titulálnak a hírlapok. Napszemüvegemen keresztül lestem kifelé, s figyeltem a szembejövő embereket. Volt, ki aktatáskával, hivatalos ruhában masírozott el mellettem, gyerekek rollerrel suhantak, s az idős nénik, botjukkal lépdeltek a friss időben. Lassan kezdtem megunni az ember szemlét, s pillantásom a kirakatokra esett. Ruha boltok ezrei, számítás technikai üzletek, s ékszer boltok hada terítette be a londoni utcát.
Elsétáltam egy ékszer bolt előtt. A szemem megakadt egy papír repülő formájú, ezüst színű nyakláncon. A nyakék megcsillant a napfényben, s szinte hívogatott magához. Visszaléptem egyet, s bámulni kezdtem. elámultam a szépségétől, sosem voltam oda annyira a nyakláncokért, de ez valami, csodálatos volt. Azonnal beléptem a boltba, s végig pásztáztam szememmel a helyiséget. Minden egyes oldalon üveg szekrények álltak, s bennük ékszerek feküdtek. Gyűrűk, nyakláncok, karkötők, boka láncok, s fülbevalók.
- Szép napot! Segíthetek valamiben? - szólított meg egy női hang, mire én a pult felé kaptam a tekintetemet, ami mögött, egy hosszú barna hajú, kék szemű lány állt. Nem volt különösebben szép, a kinézete nem fogott meg, viszont a hangja, valami lágy dallamra emlékeztetett.
- Öhm, jó napot! Igen, én a kirakatban lévő papír repülős nyakláncot szeretném elvinni!
A lány elismerően bólintott egyet, s elindult a kirakat felé. Kiemelte onnan a nyakéket, s egy dobozkába tette. Felém nyújtotta, majd pötyögni kezdett a kasszába, végül pedig megszólalt:
- 291,37 font lesz! - S kezét felém nyújtotta, majd várakozó pillantást vetett rám.
A zsebem felé nyúltam, előhalásztam pénztárcámat, majd hitel kártyámat a kezébe adtam. Unottan húzta le a gépen, majd visszaadta a kezembe.
- Köszönöm a vásárlást! Viszlát! - A dobozt a kacsómba rakta, majd eltűnt egy ajtó mögött, amit résnyire nyitva felejtett.
Akaratom ellenére hallottam meg egy beszélgetést, amit talán nem kellett volna. A csaj, arról beszélt, valakinek, hogy megvettem ezt a nyakéket. Elég bizarr. Vajon, minden vásárlóról kis előadást tart annak a bizonyos ajtó mögött lévő személynek?
Megrántottam a vállamat, majd gyors léptekkel távoztam a boltból. Biztos felismert, s el akarta valakinek újságolni, hogy találkozott Harry Styles-al. Általában így szokott lenni, úgyhogy nem is pazaroltam rá különösebb figyelmet.
A következő utam a srácokkal közös villámba vezetett. Ideje már hazatérnem, hiszen, szinte az egész délutánt a szabadban töltöttem. Sétálgattam a parkban, előtte pedig egy Starbuck's- ban kávézgattam. Elleptek a rajongók ott is, alig bírtam szabadulni. Készült, vagy ezer kép, s temérdek aláírást kiosztottam.Mondjuk, ez már megszokott, hiszen sztár vagyok. Lehet, hogy ez egoistán hangzik, de akkor is! Ha a sztár megnevezés nem tetszik, akkor maradjunk a celebnél, de az annyira nem pontos megnevezés, hiszen celeb, akár lehet egy netceleb is, akikből manapság rengeteg van.
A lépteimet megszaporáztam, hogy minél hamarabb hazaérhessek. Kicsit a fiúkkal szerettem volna lenni. Meg szerettem volna mutatni nekik a nyakláncot, amit vettem, s beszélgetni akartam velük. Hiába, lassacskán már 3 éve az életem részei lettek, ezek a bohócok. Louis, az őrült, Zayn, az egoista, Niall, a kajás, s Liam a kis rendes. Liam szó szerint, egy nyugodt, kihangsúlyozott ember, nehéz felhúzni, amolyan apa típus. Ezért is nevezik a Directionerek Daddy Directionnak. Aranyos megnevezés szerintem, pont mint a Boo Bear, amit Louis kapott az édesanyjától, mikor kisgyerek volt. Ehhez hasonló a Nialler, s a Bradford Badboy, avagy Dj. Malik, esetleg Zaynee, nekem a legutóbbi tetszik a legjobban. S, ahogy engem neveznek, Hazza. Sosem értettem,  honnan jött nekik, de már kezdem megszokni.
Felsóhajtottam, majd kitártam a házunk kapuját. Beléptem a kertészünk által, szépen kipingált kertbe, onnan pedig rohantam a bejárati ajtó felé.
- Srácok! Megjöttem! - kurjantottam el magamat, majd kabátomat a fogasra akasztottam, cipőmet lerúgtam a lábamról, s hanyagul a fogas alá rugdostam. Nem szokásom a rend tartás, az inkább Liam reszortja, ha Ő nem lenne, mi már belefulladtunk volna a koszba, és a rendetlenségbe.
- Na végre! - jött a választ, mihelyt beléptem a nappaliba - Azt hittük elrabolt egy ős ember - vigyorgott idétlenül Louis.
- Na, és merre voltál? - érdeklődött Liam, kíváncsisággal a hangjában.
Ráérősen levágódtam egy szabad fotelba, majd tekintetemet Liamre emeltem.
- A parkban, kávézni, és vettem egy nyakláncot - emeltem meg a dobozt, majd kiemeltem belőle a nyakláncot.
- Csá Harry! - lépett be Niall a nappaliba, egy tányérral a kezében. Jellemző, megint eszik, hihetetlen, hogy mennyi minden fér el abban az ír gyomorban.  Nialler lecsüccsent a másik fotelbe, míg Liam, Zayn, és Louis a kanapén foglaltak helyet, egymás hegyén hátán. Legalábbis Louis és Zayn, Liam csak kinyúlva terpeszkedett a karfa mellett.
- Milyen nyakláncot vettél? - jött a kérdés Louis felől.
- Olyan, mint egy papír repülő, szerintem tiszta jó! - eresztettem meg egy barátságos mosolyt, majd a nyakamba akasztottam az apró papír repülős láncot.
- Meglehetősen csinos - emelte magasba hüvelyk ujját Zayn, majd egy vigyort villantott.
- Kösz - forgattam meg a szememet. Ez után, már senki nem szólt, csöndben néztük a tévét, s hallgattuk az azután beálló csendet.