2013. március 31., vasárnap

Chapter 13.~ El, drágám, erre semmi szükség!

Sziasztok! 5 nap után végre rám jött az ihlet, és tudtam nektek hozni a részt. Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog, s felderítem vele a napotokat.
Köszönöm a 75 feliratkozót, rettentően jól esik, hogy ennyien nyomon követitek az írásomat.
Ezennel szeretnék mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánni! Sok locsolót a házhoz!
Jó olvasást!




LOUIS


    A hajnali kis kalandunk után, én visszadőltem még pár órácskát aludni. Liam nekilátott főzni, Niall segítségével, Harry, és Zayn pedig videó játékoztak. Úgy csináltak, mintha semmi sem történt volna, nem lennénk egymás testében, hanem csak egy nyugodt nap lenne a sok közül. Ha jobban belegondolok, ez a remek hozzáállás, de én mégis szeretnék már a saját bőrömben élni.
Felsóhajtottam, majd lerántottam magamról a takarót, s a digitális órára néztem. Már délelőtt fél tíz van. Rendesen bealudhattam.
Magamra kapkodtam a ruhámat, s elindultam volna ki a szobámból, de megállított telefonom pittyegése. Megforgattam a szememet, majd az éjjeli szekrényemhez léptem, hogy megnézzem ki szórakozik velem, de mikor a kijelzőre néztem, enyhe szív rohamot kaptam. Eleanor..
Így nem beszélhetek vele! Meg kell keresnem Liamet. Felkaptam a telefonomat, s fejvesztve rohantam ki a szobámból, gyorsan trappoltam le a lépcsőn, hogy megkeressem testemet birtokló barátomat. Szinte körbe rohantam az egész házat, de csak Niallt, és Harryt találtam a nappaliban a kanapén terpeszkedni. Idegesen álltam be a tévé elé, hogy rám figyeljen a két fiú.
- Menj már onnan - legyintett a levegőben a kezével Niall, s próbált benézni a hátam mögé.
- Hol van Liam? - néztem a srácokra, majd végül a még mindig csörgő mobilra.
- Elmentek Zaynnel vásárolni - felelt egyszerűen Harry, majd elhelyezkedett a fotelben.
- Ne! - kaptam idegesen kezeimet a fejemhez, így a telefon kiesett a kezemből, s a földön landolt, ráadásul már nem csörgött. Eleanor azt fogja hinni, hogy direkt nem vettem fel a , s örökre megharagszik rám.
- Hívd vissza, és mondd meg, hogy ... - próbált tanácsot adni Niall, de megakadt. - Hát találj ki valamit.
- Kösz a tanácsot - forgattam meg a szememet, majd lehajoltam a földön heverő telefonomért. Épp, hogy tárcsázni szerettem volna Eleanor számát, de mobil ismét megcsörrent. Nyeltem egy nagyot, majd kisétáltam a konyhába, s beleszóltam.
- Hallo, Eleanor? - próbáltam meg kcisit elváltoztatni Zayn hangját.
- Louis? Fura a hangod! - szólalt meg ijedt hangon.
- Hát, ami azt illeti, igen, beteg vagyok! - feleltem zavaromban.
- Jaj, szegénykém! Átmegyek, és ápollak - éreztem a hangján, hogy mosolyog, és valószínűleg a szőkés barna tincseit csavargatja. - Egy óra múlva ott vagyok, hozzak valamit?
- El, drágám, erre semmi szükség - nyögtem elfúlóan.
- Dehogynem, drágám, szeretném gondodat viselni! - Ne! Ilyen nem létezik! Louis, te egy akkora idióta vagy!
Kínomban felnyögtem, s köhögésbe kezdtem, mintha tényleg beteg lennék. Szerencse, hogy Eleanor nem ismerte meg Zayn hangját. Abból lett volna rettentő nagy kalamajka.
- Eleanor, tényleg nem szükséges idejönnöd! Még Te is beteg leszel! - mentegetőztem, s próbáltam magunkat kihúzni a csávából.
- De, Louis, nincs mese! Melletted a helyem, és erről nem nyitok vitát! - Eleanor hangja magabiztos volt, csattant, mint az ostorcsapás. Nyeltem egy nagyot, s válaszoltam:
- Rendben - Leültem a konyha asztalhoz, s idegesen doboltam a lábammal. Vajon mi lesz most?
- Egy órán belül ott vagyok, galambom! Szia! - s már le is tette.
Mit csináljak? Ezer érzés futott keresztül rajtam, s törtem a fejemet, hogy mi tévő legyek.
A legmegbízhatóbb ötletnek maga a testemet birtokló Liam volt, aki most teljes lelki nyugalommal vásárolgat a plázában, vagy tudom is én hol.
Kikerestem a telefonomban Liam számát, s azonnal hívtam. Pár csörgés után fel is vette.
- Mondjad Lou!
- Azonnal gyertek haza, bárhol is vagytok! A segítségedre van szükségem, Liam! - hadartam el egy szuszra a dolgot.
- Haver, mi történt? - lett meglepett a hangja, mire én elmeséltem neki Eleanor hívását, s hogy azt mondtam neki, beteg vagyok, mikor nem.
- Idióta - morogta Liam. A háttérben hallottam Zayn kuncogását. Ez kihangosított?
- Hol vagytok?
- Kocsiban! Hazafelé megyünk! Ki vagy hangosítva - magyarázta meg a dolgokat Liam. Jé, tényleg, hallom is a motor zúgását. - El kell játszanom Eleanornak a beteget? - Valószínűelg, most egy fintor ül az arcán, s százasával pörögnek a gondolatok a fejében.
- Igen, nagyon szépen kérlek! - kezdtem a lehető legaranyosabb hangon - ami Zayntől kitellett - könyörgésbe.
- Otthon megbeszéljük! - felelte, s lecsapta a telefont.
Fantasztikus! Valószínűleg most Liam is pipa rám. Mit fogok csinálni, ha nem játssza el, hogy beteg? Vagy egyszerűen mondjam el Eleanornak az igazat? Kiborulna, hogy a pasija, most a banda társa testében van? Elszaladna, ha megtudná, hogy egy nyaklánc játszik velünk? A gond, hogy túl sok a kérdés, s választ nem kaphatok rá.
Ingerülten pattantam fel a székről, ahol eddig helyet foglaltam, s járkálni kezdtem a konyha, s nappali között. Ahányszor elmentem a nappalinál Harry rám nézett felhúzott szemöldökkel.
- Hallod, Lou, nyugodj meg! - szólt rám Hazza, mikor már vagy századjára sétáltam át a nappalin. - Liam biztos, segíteni fog neked! Ismerjük már! sosem hagyna cserben.
- Lehet, hogy igazad van - ültem le a kanapéra, de a lábammal továbbra is zaklatottan doboltam a padlón.

***

- Megjöttünk! - csapódott ki a bejárati ajtó, s hallatszott Liam, vagyis a saját hangom. Mi tartott ennyi ideig?
- Végre - pattantam fel eddigi helyemről, s szaladtam Liamhez. - Sírva könyörgöm - kaptam el a két vállát, s úgy néztem a szemébe.
- Segítek - sóhajtott fel -  Feltéve, ha most nem smárolsz le!
- Nem szeretek magammal csókolózni - forgattam meg a szememet - Bár mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehet... - kalandoztam el kicsit, mire Liam szemei kitágultak, s hátrébb lépett. - Nyugi, nem fogok rád mászni! - biztosítottam, majd elkaptam a karját. - Most pedig feküdj le a kanapéra, mintha beteg lennél!
Berángattam Liamet a nappaliba, s szinte lelöktem az ülő garnitúrára. Felszaladtam az emeletre egy répás pizsamáért, s egy pokrócért. Mihelyt leértem Liamhez vágtam a pizsamámat, hogy öltözzön át, s a kanapé fölé álltam, s vártam, hogy a répás pizsamámban térjen vissza, hogy betakarhassam.
Pár perc elteltével Liam fintorogva jött be a nappaliba, s dőlt le a kanapéra.
- Ocsmányul nézek ki, mint valami bohóc! - jelentette ki, majd felhúzta az orrát, s kezeit karba fonta, mint valami kisgyerek. Valóban ennyire hülyén néznék ki, mikor ezt csinálom? Így még illik is a testemre a répás pizsama.
- Értem tedd meg - emeltem szívemre a kezemet, mire Liam csak szemet forgatott, majd illedelmesen elhelyezkedett a kanapén, én pedig ráterítettem a puha takarót. - És most srácok, hozzatok sok papír zsepit, és gyűrjétek össze, mintha piszkos lenne! - utasítottam őket, majd én is eltűntem, s egy csomag zsebkendővel tértem vissza. Elkezdtem összegyűrni, s Liam köré dobálni. A másik három barátunk is így tett, Liam pedig csak feküdt elégedetten a kanapén.
Mihelyt úgy döntöttem, hogy ennyi zsepi elé, pár darabot Liam kezébe nyomtam, s a lelkére kötöttem, hogy köhögjön, ha megérkezik Eleanor, s fújja az orrát.
Marhára izgulok, hogy mi fog kisülni ebből.



Gondoltam, játékosan veszlek rá titeket a komizásra.
- Szerintem L.T.P. örülne, ha hagynának neki az olvasók megjegyzéseket - mondta Louis az állát simogatva.
- Szerintem is - értett vele egyet Liam.
- De akkor örülne a legjobban, ha tartalmas megjegyzéseket kapna - emelte magasba az ujját Zayn.
- Pontosan! - biztosította az olvasókat Harry, s egyszerre kapták a fejüket Niallhez, aki éppen bekapott egy szendvicset.

2013. március 26., kedd

Chapter 12. ~ A nyaklánc magától ment arrébb!

Sziasztok! Pár nap kihagyás után meghoztam az új részt! Már furdalt a bűntudat, hogy ennyien feliratkoztatok, és hagytatok megjegyzést az előző fejezethez, én pedig nem hozok részt napokig. Igyekeztem érdekessé tenni a fejezetet. Úgy gondoltam, hogy most pár érdekes fordulta fog következni a blogban, és nem csak a szokásos lesz!
Továbbra is várok BŐVEBB véleményeket a fejezetről. 
Jó olvasást!



ZAYN

*~*~* 

    Az éjjel semmit nem aludtam. Sennával való találkozásunk körül forogtak a gondolataim. Rettegek Tőle! Még mindig azon az állásponton vagyok, hogy az a nő egy vámpír, csak jól titkolja. A tény, hogy nem alszik, teljesen kiborított. Habár, lehet, hogy csak viccelt, de én nem hiszek neki. Túl hát borzongató a kinézete, és az a titkos szoba is ahova bevitt minket. Az a nyaklánc a falon.. Ráadásul Senna szerint csalafinta, és huncut nyaklánc. Egy olyan nyaklánc, aminek lába nőtt, és szaladgál saját kedvére.
Hirtelen ültem fel, és ráztam meg a fejemet.
- Elég volt Zayn! Ne fantáziálgass!- szidtam magamat halkan, majd lerúgtam magamról a takarót, s elindultam kifelé.
A házban sötétség uralkodott. Ezek szerint még korán van, s a srácok alszanak. Óvatosan lelépkedtem a lépcsőn, majd a konyhába vettem az irányt. A nappalin áthaladva a digitális órára néztem, s észleltem, még csak hajnali öt múlt. Fantasztikus!
Még mielőtt elhagytam volna a nappalit, még hátranéztem, majd mentem volna tovább a konyhába, de megtorpantam mikor egy fényes tárgy villant meg a szemem előtt, majd hirtelen eltűnt.
Ezüst színe, és aranyos csillogása melegséget árasztott, s hívogatott magához. Pontosan ezt éreztem, mikor először megfogtam Hazza nyakláncát.Késztetett valami, hogy megforduljak.
Csináltam egy 180 fokos fordulatot, s szembe találtam magamat Harry keresett medáljával. Eltátottam a számat, s tettem egy lépést a dohányzó asztalon pihenő tárgy felé. Mellé ugrottam, s fel akartam kapni, mikor hirtelen eltűnt a szemem elől. Felnéztem a kanapéra, s lesújtva tapasztaltam; a nyaklánc magától ment arrébb, és nem képzelődtem.
Nyeltem egyet, majd elrugaszkodtam, s az asztalt átugorva szerettem volna elkapni a csalafinta tárgyat, de hasztalan volt próbálkozásom. A nyakék eltűnt, én pedig magammal rántottam az asztalt, ami nagy csörömpöléssel ért földet, s tört össze. Basszus! Ennyire szerencsétlen nem lehetek!


NIALL

    Fordítottam egyet a párnámon, hogy a hidegebb oldala legyen felül, majd megkerestem a kényelmes pózt, hogy újra álomba merülhessek. Épp le szerettem volna hunyni a szememet, mikor meghallottam egy hatalmas puffanást a nappaliból. Csak nem betörő?
Azonnal feltápászkodtam, s felkaptam az első kezembe kerülő tárgyat, ami egy fehér Converse cipő volt.
Halk léptekkel settenkedtem a lépcső felé, a fal mellé húzódva. A fal véget ért, s a folyosó sarkára érkeztem, mikor valami hozzáért a hátamhoz. Egyszerre hallattunk egy ijedt sikolyt az illetővel, majd egymás felé fordultunk, s felemeltük 'fegyvereinket'.
- Harry? - érdeklődtem, majd kifújtam a levegőt, s leeresztettem a cipőt, ahogy Harry is a kezében tartott haj vasalót.
- Niall! - nyögte Ő is. - Te is hallottad?
- Azt a hangos zajt? Igen!
- Nézzük meg! - mutatott a lépcső felé Harry, majd egy haj vasalót mellkasához szorítva indult lefelé. Megráztam a fejemet majd követtem. Harry lelépett a lépcsőről, majd bekukucskált a nappaliba. Végül felröhögött, majd kezével jelezte, hogy menjek utána.
Mikor beléptem a nappaliba, engem is elkapott a röhögő görcs. Zayn a kanapé, és a ripityára tört üveg asztal között ült mozdulatlanul. Liam ki fog borulni, ha Zayn összekarcolja a bőrét, vagy elvágja az ujját. Én is kiborulnék, ha Hazza ilyesmit csinálna, nem is kicsit. Szerencsére Liam még alszik, ami meglepő, hiszen általában Ő szalad először, ha a  legkisebb zajt is meghallja. Kezd egyre jobban hasonlítani Louisra.
- Haver, ne mozdulj! Kiszedünk onnan! - dobta a földre a haj vasalót Harry, majd elszaladt a konyhába, s két partvissal tért vissza. Mióta van nekünk két darab seprűnk?!
- Niall, óvatosan kezd el söpörni a szilánkokat, ne hogy Zaynbe álljon - adta ki Harry a parancsot, mire én csak megrántottam a vállamat, majd felkaptam az egyik partvist, és követtem az utasítását, de előbb eldobtam a kezemben tartott tornacipőt.
- Mi folyik itt? - hallatszott egy álmos hang a hátam mögül. - Mi volt ez a hang? - megfordultam, s Liam állt mögöttem csukott szemekkel. Aludt ez az éjjel folyamán? Mert úgy néz ki, mint egy hulla. Észrevételeim szerint, még nem is érzékelte, hogy Zayn a szilánkok között fekszik, az Ő testében.
- Zayn összetörte az üveg asztalt, nem tudjuk, hogy hogyan, mellesleg a Te tested fekszik szilánkok között! - ecsetelte Harry, mire Liam szemei kipattantak, s ijedten nézett a még mindig szilánkok között lévő, ideges Zaynre.
- Gyorsan, szedjétek ki onnan! Mit csináltál, Te szerencsétlen? Harry add ide ezt a izét - tépte ki Hazza kezéből a seprűt, s eszeveszett módjára seperni kezdett Zayn körül.
- Nyugalom, Liam! Semmi bajod nem lesz! - Zayn megemelte a kezét, majd egy ügyes lökéssel fellökte magát a padlóról, majd lábujjhegyen kilépkedett a szilánkokból. Ezt magától miért nem tudta megcsinálni?! Kellett neki, hogy valaki lelkileg támogassa?
- Mondjátok csak, mit csináltok Ti hajnalok hajnalán a nappali kellős közepén? - jött le a lépcsőn Louis kómás fejjel, hunyorogva. - Miért van összetörve az asztal? - döbbent le, mikor meglátta a temérdek szilánkot.
- Előbb takarítsunk fel, utána elmesélem, hogy mi történt! - bólintott Zayn, majd kihozta a konyhából a lapátot, mi pedig Liammel rásöpörtük a szilánkokat. Zayn a végén már úgy döntött, hogy behozza a műanyag kukát, hogy abba tegyük az összetört asztalt. Az alját, ami nem tört teljesen szét Louis, és Harry kivitték a kertbe a nagy kuka mellé.
- Porszívózz össze, Malik! - parancsolt Louis - Én nem fogok szilánkokban járkálni! Még beleáll a lábamba!
- Oké - sóhajtott fel lemondóan Zayn, s a porszívót előhalászva az előszoba szekrényből elkezdte felszedni az apróbb törmeléket. Mihelyt elkészült, leültünk a kanapéra társalogni. Zayn mindent elmesélt. Azt állítja, hogy látta a nyakláncot, és eltűnt előle. A tegnapi beszélgetés után - Sennával - , minden egyes szavát elhittem Zaynnek. Hihetetlen! Egy futkározó medál játszik velünk. Ráadásul Zayn rémült tekintetét elnézve, nem viccelt ez a Senna sem. Nehéz feladat vár ránk! El kell kapnunk egy idegesítő, de hívogató nyakéket, ami csak úgy, elszalad előlünk!

U.I.: Ne haragudjatok a fejezet hosszúsága miatt, de ha egyszer ennyit szerettem volna írni bele, akkor...
Mellesleg, örülnék, újabb szép megjegyzéseknek! Csak őszintén!

2013. március 22., péntek

Chapter 11. ~ Akkor most örökre így maradunk?


Sziasztok! 
Megérkeztem az új résszel. Itt már bejön ez a 'misztikus' dolog. Remélem, hogy ez sem tántorít el senkit az olvasástól. Köszönöm szépen a 64 rendszeres olvasót, nagyon, nagyon, nagyon örültem neki! KÖSZÖNÖM! Megjegyzéseket örülnék, ha hagynátok. Nem kell kódot írni, nyugi!
Jó olvasást!

HAROLD


   Nyeltem egyet, s előrébb léptem a fiúk közül. A lány halál nyugodtan számolgatta a pénzt, majd becsukta a kasszát, s felnézett. Unott tekintete a lelkemig hatolt. Hogy lehet valaki ennyire unalmas?! Elhiszem, hogy rossz itt ülni egész nap, de könyörgöm, áll előtte valaki, ez pedig nyugodtan számolgatja a pénzt.
Végignézett rajtunk, majd a szeme megakadt Niallon, vagyis az én testemen. Ezek szerint felismert engem.
- Jó napot ! - köszöntem halál nyugodtan, mire a lány felhúzta a szemöldökét.
- Szép napot! Miben segíthetek? - Na, ha így folytatjuk estére kihúzzuk belőle.
- Szeretnék beszélgetni a nyakláncról, amit eladtál nekem, vagyis, így nekem - ragadtam meg Niall csuklóját, és magam mellé rántottam.
A nő szeme kitágult, majd felpattant, és eltűnt a pult mögötti ajtón, pont mint mikor megvettem a nyakéket.
Niallel összenéztünk. Nem értette, hogy hová ment a csajszi. Igazából én sem..
Pár perc elteltével egy testes öreg hölgy jelent meg előttünk, arcán egy hatalmas égés folt, haja szétszórtan a feje tetején meredezett. Hogy őszintén megmondjam, kicsit berezeltem a látványától.
- Sziasztok - szólalt meg rekedtes, fáradt hangon, majd leült a kassza mögötti székre, ahol eddig a csaj foglalt helyet.
- Jó napot! - köszöntünk kórusban a srácokkal. Ők is előrébb léptek, hogy szem ügyre vehessék a nőt. Így félkörben álltunk a nővel szemben.
- Szóval, Te lennél az a fiatal ember, aki megvette a papír repülős nyakláncot - nézett Niallre.
- Pontosan - felelt.
- És mi a probléma?
- Még megkérdezi?! - csattant fel Zayn, mire én csúnyán néztem rá. - Napok óta élek a barátom testében!
- Nyugalom fiam! Gyertek beljebb! - indult meg a kassza mögötti ajtó felé - Ezt meg kell beszélnünk.
Megrántottam a vállamat, s a nő után indultam. A többiek jöttek utánam liba sorban. Két ajtón haladtunk át, végül, egy nappaliban kötöttünk ki. A falak rémisztően vörösek voltak, s egyik falon olyan papír repülő díszelgett, mint ami az én nyakláncomon.
Leesett az állam, mikor a polcokra néztem. Minden féle üvegben, kék, zöld, rózsaszín, lila, piros színű folyadékok. A falakat a repülős kép mellett rémisztő képek díszítették.
Mintha a boszorkány házába lennénk. Azon sem csodálkoznék, ha most megjelenne ez a nő, és a sarokban lévő ostorral fenyítene, avagy megfőzne a nagy kondérben, ami a kandalló előtt áll.
A fiúkra meredtem, akiknek valószínűleg hasonló gondolataik lehetnek, mint nekem.
- Gyerekek! Kérlek foglaljatok helyet! - mutatott a hölgy a színes mintákkal borított vörös színű kanapéra. Vonakodva, de leültünk egymás mellé. A dagadt nő fogott egy fotelt, majd úgy helyezte, hogy velünk szemben legyen, majd leült, s könyökét a fotel karfájára tette, és állát megtámasztotta húsos kézfején.
- Szóval azt állítjátok, hogy egymás testében vagytok - Nem tudtam eldönteni, hogy ezt most állításnak, vagy kérdésnek szánta, de valószínűleg inkább állítás lenne.
- Igen - válaszolt magabiztosan Liam. - Zayn van az én testemben! Vagyis, hát, én vagyok Liam, Ő Zayn, ez itt Harry, Ő vette a nyakláncot, itt Ő Niall, és Ő Louis - mutogatott minket Liam. Úgy látszik, Ő nem fél annyira, mint amennyire látszik az arcán.
- Értem. Én Senna vagyok. Legalábbis ennyit elég tudnotok a nevemből, a többi túl bonyolult lenne nektek - mondta végigpillantva ötünkön.
- Akkor tud segíteni? - tért azonnal a tárgyra Louis.
- Ha megvan a nyaklánc, akkor tudok! - rántotta meg a vállát Senna - De általában, az a kis csalafinta elbújik - kacsintott rám, mire én eltátottam a számat.
- Volt már test cserével dolga? - érdeklődött Zayn.
- Volt, nem is egyszer. Sokaknak tetszik meg a nyaklánc, de kevesek tudják megtartani. Csak az igazán okosak jönnek rá a titkára, és tudják rendbe hozni az életüket. Nem néztek ki hülye gyerekeknek. Mondjátok csak, nálatok van a nyaklánc?
- Nincs - nyögtem elfúlóan - Eltűnt, egész egyszerűen eltűnt.
- Mind érintkeztetek vele?
- Ő, igen - válaszoltuk ismét kórusban.
- Értem. Mondjátok csak azon a napon, amikor elvitted innen, kedves Harry telihold volt? - folytatta Senna.
- Hát én nem tudom - feleltem, de a hangom elcsuklott. Lehet, hogy örökre Niall maradok.
- Az volt! - jelentette ki Louis magabiztosan.
- Honnan tudod? - fordult felé Niall.
- Kimentem sétálni, mert rosszat álmodtam. Mikor kimentem felnéztem az égre, így láttam a holdat.
- Azt mondod, rosszat álmodtál? - dörzsölgette Senna az állát.



LOUIS



  - Igen, bár nem aznap először! - válaszoltam nyugodtan. Eddig megrémisztett ez a környezet, de kezdek megnyugodni. Semmi ijesztő nincsen itt.
- Miről álmodtál akkor?
- Pontosan nem tudom megnevezni, de rettentően hát borzongató volt, és mikor felébredtem, kivert a víz, azért is mentem ki teliholdkor a friss levegőre.
- Várjunk csak, ugye nem fog Louis vér farkassá változni, mint a Twilightban az a Jacob? - ragadta meg a csuklómat Niall.
- Ugyan már, fiam! Az a film, mind csak a képzelet szüleménye. Mutassak neked igazi vámpírokat, és vér farkasokat? Rád néz, és kiszaladsz a világból. Ne vicceld el a dolgot.
- Szerintem sem - mormogtam halkan, Niall pedig elengedte a csuklómat.
- Bocsi, csak kíváncsi voltam - motyogta bizonytalanul.
- Akkor most örökre így maradunk?! - nyelt egyet Zayn, s tekintetét Sennára szegezte.
- Nem - vágta rá Senna, majd jött a dolog hátulütője - Ha megtaláljátok a nyakláncot, drágáim. Aztán visszajöttök hozzám a nyaklánccal. A többit majd később.
- És, ha hajnalban találjuk meg? - kérdeztem a fejemet oldalra döntve.
- Akkor hajnalban jöttök, nem szoktam aludni - rántotta meg a vállát egyszerűen.
- Rendben, hát, köszönjük az útba igazítást - hálálkodott Hazza, majd felállt, s Senna elé lépett. Kezet fogtak. Mi is megráztuk a húsos kezet, s elindultunk kifelé.
Mihelyt kiértünk a nappali szerű helyiségből, s az ékszer boltból is Zayn szóra fakadt.
- Én rettegek ettől a nőtől! Azt mondta nem alszik, soha. Mi van, ha Ő vámpír, vagy Jézusom! - szorította halántékára a kezét, majd idegesen nyelt egyet.
- Szerintem meg maradj csöndben Malik, mert ha vámpír, akkor valószínűleg még kijöhet, és megehet - válaszolt neki Liam, majd beült a vezető ülésre. Megszaporáztam a lépteimet, és becsüccsentem az anyós ülésre.

LIAM

***

     Mihelyt hazaértünk a fiúkkal a délelőtti kis kiruccanásunkról azonnal a nappaliba gyűltünk.
- Most már kiborulhatok? - remegett meg Zayn hangja, majd idegesen tördelni kezdte a kezemet. Ha tönkreteszi az ízületeimet, még meg is verem.
- Na, add ki magadból! - adott engedélyt Niall.
- Azt mondta nem alszik! Értitek? Mi lehet ez a nő, ha nem alszik? Még a vezeték nevét sem tudjuk! Biztos bízhatunk benne? Mi van, ha csak hülyített? Hányadika van? Ugye nincs április elseje? Nem bírom ezt a stresszt, inkább örökre Liam maradok, csak ne könyörgöm - és a végére eldőlt a kanapén.
- Nyugi, haver! Meglesz az a nyaklánc - huppant le mellé Louis.
- Biztos?
- Biztos!




2013. március 18., hétfő

Chapter 10.~ Közel a cél!

 Sziasztok! De örülök nektek! Tegnapi kis viccem után a csoportomban, gondoltam írok/ hozok nektek egy friss részt. Most nem késtem vele sokat, remélem, hogy tetszeni fog, és összegyűlik szép számú komi, és feliratkoztok a blogra. Amennyivel több a feliratkozó, annyival több Harry szemszög lesz( tudom, jó ajánlatXDDDDDDDDDDD).
Öhm, jelentkeztem egy blogversenyre, szurkoljatok nekem. Még egy kérdésem lenne, amire örülnék, ha felelnétek komiban: Milyen lett az új fejléc?!



HAROLD 
                                                                    

    Másnap reggel csörömpölésre ébredtem. Valószínűleg Niall megéhezett, és feltett szándéka növelni a fenekem térfogatát. Igaza van, így sem elég nagy, ráadásul engedélyt kapott rá. Felsóhajtottam, majd kikászálódtam az ágyból. Beletúrtam a fejemen lévő sörénybe, majd reggeli teendőimet elvégzése után indultam le a nappaliba. Általában Liam, és Zayn jóval előbb fent van mint én. Louis a hétalvó a kis családunkban.
Beléptem a konyhába, ahol az asztalnál Niall, és Zayn evett, Liam pedig a pultnak támaszkodva bámészkodott.
- Jó reggelt - tártam ki a hűtőt, és kivettem belőle a tejet, majd az asztalra helyeztem. Kivettem a szekrényből egy tálat, majd a zabpelyhet, végül pedig leültem, és zabpelyhet, és a tejet összeöntöttem a tálban.
- Hé, Liam, ha már ott vagy, dobnál egy kanalat? - vigyorogtam rá , mire Ő csak fa pofával arrébb ment, majd pár másodperc múlva visszajött egy papír zsepivel a kezében. Kihúzta a fiókot, kiemelte a kanalat, majd az ölembe ejtette.
- Kösz haver, egy hős vagy! Még így Louisban is! - kacsintottam rá, mire Ő megforgatta a szemét, majd leült az asztalhoz.
Megmarkoltam a kanalat, majd enni kezdtem a reggelimet. Hihetetlen csönd állt be, nem az a kínos, hanem inkább megnyugtató. Ritka nálunk a nyugalom.
- Vihar előtti csend? - trappolt be a konyhába Louis, majd felrántotta a szekrény ajtót, kivett egy olyan tálat, mint az enyém, majd leült Liam mellé, és Ő is nekifogott táplálkozni.
- Srácok, akkor elmegyünk abba az ékszer boltba? - dobta fel a témát Liam, majd könyökével az asztalra támaszkodott, és állát kezére támasztotta.
- El kéne - bólogatott csámcsogva Niall, majd habzsolt tovább. Rossz ránézni, hogy miként tömi a gyomromat. Viszont, szem előtt tartom, hogy tegnap megengedtem neki, hogy egyen.


*~*~*

- Srácok, mehetünk? - forgatta az ujján a kocsi kulcsot Louis, majd megigazította a fején lévő kalapot. Meglehetősen jól áll Zayn fején ez a kalap, mindig mondtam neki.
- Felőlem - rántotta meg a vállát Liam, majd Louis mellé állt.
- Jelen! - szalutált Niall, majd Ő is beállt a liba sorba.
- Merre van Zayn? - húztam fel érdeklődve a szemöldökömet. Alig mondtam ki ezt a pár szót, Zayn szaladt felénk, egy kapucnival a fején.
- Minek az a kapucni? - kérdezősködött Liam aggodalommal a hangjában.
- Elrejtem a kopasz fejedet - forgatta meg a szemeit Zayn, majd elindult a kocsi felé.


LOUIS


Elfoglaltuk szokásos helyünket az autóban. Mint általában, most is én vezetnék, ha nem lenne Liam birtokában a testem, így nekem marad az anyós ülés, pont, mint múltkor.
- Taposs a gázba, Mackóm, így zárás előtt nem érünk oda - figyelmeztette Niall Liamet, mire Liam, belenézett a visszapillantó tükörbe, felhúzta a szemöldökét, majd egy gonosz mosolyt villantva rálépett a gázra.
- Liam, tanulsz tőlem, még elveszed tőlem a vicces fiú szerepét - dörzsölgettem színpadiasan az államat.
- Hát persze Lou, csak ez a tervem - válaszolt, majd folytatta - Hazz, hol is van ez a bolt?
- Ja, már rég elhagytuk! Nem is értem miért jöttünk kocsival, múltkor gyalog voltam ott, nincs messze tőlünk! - magyarázott Hazza, mire én jóformán homlokon csaptam magamat. És akkor még rám mondják, hogy ütődött vagyok, és mindent elfelejtek? Kezdek kételkedni benne. Harry agya egyre jobban kezd Niallére hasonlítani.
- Akkor forduljak vissza? Mi lenne, ha máskor szólnál? Agyadat otthon hagytad, Hazza? - dramatizálta túl a dolgot Liam, majd egy mellékutcában megfordult, s visszafelé kezdett hajtani.
- Itt menj jobbra! - hajolt hirtelen előre Harry, szinte az ölembe esett Liam akkorát fékezett, hogy be tudjon fordulni.
- Olyan idióta vagy - forgatta szemeimet, majd kifújta a levegőt.
- Itt parkolj le! - csattant újra Hazz, mire Liam ismét a fékbe taposott, majd leparkolt.
- Nem elég, hogy otthon szórakozik velem, még itt is - fonta karba kezeit mellkasán Liam, majd durcásan meredt maga elé. Mint egy rosszul nevelt kisfiú, akinek elvették a nyalókáját, én is így néznék ki?! Te jó Isten!
- Ne drámázzál! - csapta karon Liamet Zayn, majd kipattant a kocsiból.
- Haver, a helyedben nem ütögetném a kezemet, mert még kipirosodik, és nem nézném jó szemmel - fenyegettem meg Zayn, mikor kikászálódtunk a kocsiból. - Tudod, nálam van valamid - simítottam végig az oldalamon, egy hülye pózba beállva, mire Zayn mellém állt, majd meglökött.
- Ne égess be nyilvánosan! - morogta, majd kiegyenesedett, és elindult az ékszer bolt felé.
- Leállnátok a gyerekes viselkedéssel? - húzta fel Hazza szemöldökét Niall, majd elindult követte Zaynt. A többiekkel is így tettünk.
Beléptünk a boltba. Mindenhol üveg szekrények, s bennük csillogó gyémánt nyakláncok, fülbevalók, s drágakövek. Csodálatosan néztek ki. Ha nem lennék Zayn testében, talán meglepném egyel Eleanort.
- Lou! Ez volt az a csaj - rántott maga mellé Harry, mire én felnéztem a lányra. Semmi különleges nem volt benne.
- Menj! Beszélj vele! - löktem meg, mire a fiúk is körénk gyűltek, s együtt léptünk a kassza mögött álló lány elé.

2013. március 14., csütörtök

Chapter 9. ~ Elméletek.


Sziasztok! Jaj gyermekeim! Nagyon örülök, hogy itt vagytok, és annak is, hogy én itt vagyok! Csomót csúsztam a fejezettel, de végül elkészült. Amúgy, megváltozott az írás módom ugye? Nagyon belekeveredtem a végébe, összezavarodtam, és múlt, s jelen időben írtam egyszerre... Ne haragudjatok.. Tényleg nem tudom már, hogy mi merre hány méter. Megjegyzésben írjátok le, hogy valóban megváltozott e az írás mód, avagy sem!
Tudom, ez nem lett valami hosszú fejezet, de szó szerint improvizáltam benne, hogy sikerüljön leírnom, amit szeretnék. Remélem, hogy ezek ellenére tetszeni fog! xx



HAROLD


   Ez egyszerűen felfoghatatlan. Egy tárgy?! Egy egyszerű tárgy? Lehetetlen..
Ép ésszel próbálok belegondolni a dolgokba, de nem sikerül. Hogy történhetett? Méghozzá egy nyakék miatt? A fiúk mit gondolhatnak erről? Vajon gondolkoztak már ezen? Meg kéne osztanom velük? Elég rémültnek látszanak.
Ugyanis mióta bevillant a gondolat az agyamba, tátott szájjal bámulok magam elé. A fiúk ijedten merednek rám, s némelyik a kezét lengeti az orrom előtt.
- Hazz, minden oké? - Hirtelen egy sötét szem pár mered rám. Louis, Zayn testében.
- Pe.. persze - felelem óvatosan, majd tekintetemmel végig pászom a srácokat, s arcképeiket. Végül Niallon ragadt meg a szemem. A saját arcomon..
- Mi bajod, haver? - érdeklődött Liam.
- Rájöttem! - összecsaptam a tenyeremet, s kihúztam magamat a kanapén ülve.
- Mire jöttél rá? - kérdezte Zayn, majd állát kezdte simogatni.
- Hogy lehetsz ekkora barom Zayn?! Hát arra, hogy miért vagyunk egymásban! - fakadok ki, majd újra végignézek rajtuk. Az arcuk megváltozott. Elmondani nem tudom, mennyi érzelem futott át, ezen a négy arcon ebben a pillanatban. Végül, mind felragyogtak, s körém gyűltek, mintha esti mesét akarnék olvasni nekik.
- Mondjad már - tátotta el a száját Niall.
- Hát, én úgy gondolom, hogy a nyakláncnak lehet köze mindenhez! - kezdek bele a mondandómba, majd folytatom - Mikor megvettem a nyakláncot az eladó lány rettentően furcsa volt, s amint kiléptem az ékszer boltból azonnal befutott a pult mögötti ajtón. Először nem találtam kivetni valót a viselkedésében, mert azt hittem, hogy felismert, de tévedtem. Sikerült eladni a nyakláncot, ami felforgatja az életünket. Legalábbis így gondolom. - Miután elhadartam a gondolataimat elégedetten hátradőlök a kanapén.
- Van benne valami! Mégsem vagy te annyira hülye. Ráadásul mind érintkeztünk a nyaklánccal! - dörzsölgeti Liam az állát, majd végül felragyog a tekintete. - Keressük meg az eladót!
- Ez egy csúcs szuper ötlet! - pattan fel Louis, majd az ajtó felé indulva dúdolgatni kezd.
- Állj már meg! Ez nem ennyire egyszerű! - horkanok fel.
- Hát akkor? - duruzsolja halkan Niall.
- Csak úgy odaállítunk, hogy jaj, kedves, x és y, kérem csináljon vissza minket az eredetire, mert frusztráló a barátom testében lenni? - szemöldökömet felvonva szuggerálom az előttem ülő srácokat. Immáron Lou is csatlakozott hozzájuk.
- Ebben is van valami - Liam megint csak az állát dörzsölgeti. - Érdekesen jönne ki.
- Akkor mit csináljunk?
- Nézzünk utána az interneten! Hiszen google a barátom! - emeli magasba Louis az ujját, majd elvigyorodik. Ez akkora egy idióta. Persze, majd pont a gugliban lesz benne, hogy mit tegyünk ahhoz, hogy visszakapjuk a testünket, avagy a lelkünk visszaszálljon. Nevezze mindenki úgy, ahogy szeretné. Nekem mind egy, csak vissza akarom már kapni a testemet, vele a cuki göndör fürtöket, és édes gödröcskés mosolyomat, és kidolgozott mellkasomat. Azaz vissza szeretném kapni Harold Edward Styles-ot.
- Louis - kólintotta fejbe barátunkat Liam, majd ismét elmerült gondolataiban. Rajtam kívül talán Ő az, aki rájöhet az összefüggésekre, és a dolgokra. A többieknél sötét van, mint egy elhagyatott barlangban.
- Ebben én kételkedem! - bólogat Niall mindent tudóan, majd felsóhajt.
- Mire gondolsz akkor? - kérdezem érdeklődéssel a hangomban.
- Nyaklánc? Ez viccnek is rossz, szerintem ez csakis a kínai étterem miatt lehet, ahol múlt hónapban jártunk! Tudjátok, van az a film.. - Azonnal közbevágok.
- Te idióta, hogy tudod ezt elpoénkodni? Ez komoly dolog, amúgy meg lehetetlen, hogy a kínai dolgok miatt lett, egyébként, akkor már valósznűleg előbb test csere történt volna - oktattam ki haragosan testemet birtokló haveromat, aki ezek után inkább meghúzta magát, s egy szót sem szólt.
- El kell mennünk abba az ékszer boltban, ahol Harry vásárolta a nyakláncot. Semmi egyéb különleges, és új nem került az életünkbe - magyaráz Liam.
- Igen, szerintem is - bólogat Zayn. - Mellesleg a nyaklánc is eltűnt, ez felettébb érdekes.
- Igen... - helyesel halkan Niall. Szegény, lehet, hogy bocsánatot kell, hogy kérjek tőle, amiért így leugattam a fejét.
- Rendben! Akkor irány a bolt - ugrik talpra ismét Louis, s megismétli előbbi diadalmas távozását.
- Tomlinson! Gyere vissza - kiált utána Zayn, mire Lou visszadugja a fejét a nappaliba. - Szerintem nem este kéne menni. Már biztos zárva van. Menj szépen, tedd el aludni drága testemet.
- Hogyne! - forgatja a szemeit Louis, majd leül a kanapéra - Kisimítom a ráncaidat - röhög fel hirtelen. Zayn szúrós szemeket mereszt rá.
- Nincsenek is ráncaim - mordul Boo Bearre fog csikorgatva.
- Hagyjátok abba ezt a gyerekes társalgást! - csap Liam a nappali közepén álló dohányzóasztalra. Nem szokott ingerült lenni, de most valami nagyon kihozhatta a sodrából. - Tegyük el magunkat holnapra, délelőtt meglátogatjuk ezt a boltot, rendi?  - emeli ránk Lou kék szemeit, majd eltrappol az emelet felé.
- Rendben, megyek én is - sóhajt fel Zayn, majd követi Liamet az emeletre.
- Velük tartok - vigyorog önelégülten Lou, majd elviharzik a lépcső felé.
- Megyek eszem valamit - rántja meg a vállát Niall, mire én ráemelem a tekintetemet.
Már itt sincs.
Eszembe jutott, hogy, mennyire csúnyán lehurrogtam Őt a kínais ötlet miatt. Felsóhajtottam, majd fejemet rázva követtem Őt a konyhába.
- Hallod, Nialler, beszélhetünk?
- Persze, Harry mondjad - fagyos a tekintete. Ennyire megharagudott volna?! Még igaza is van, általában mindent elviccelünk.. - Figyelek. Valami baj van? - vált egy kicsit kedvesebb hangsúlyra. Mintha magamtól kérnék bocsánatot..
- Túlreagáltam a kínais ötletedet, ne haragudj rám! - emeltem fel arcom mellé kezeit, majd hagytam leesni magam mellé.
- Jaj, Hazz, ez bánt? - villant egy ezer wattos vigyort.- Tudod, hogy nem vagyok sértődékeny! Csak kicsit bántott, hogy majdnem leharaptad a fejemet.
- Tényleg ne haragudj! Hmm.. mit szólnál hozzá, ha megengedném, hogy megtölts a hasamat? Egyél csak Niall ! - legyintek, majd én is viszonozom a vigyorát.
- Amennyit csak akarok? - Niall eltátja a száját, s úgy mered rám, én pedig csak bólintok. - Rendben, akkor jó étvágyat. Legalább felszedetek veled hat kilót - nevet fel, mire én megforgatom a szemeimet.
- Azt hiszem megyek, és én is kinyúlok az ágyban, mint egy halott tapír a réten! Nos, jó éjt Niall! - intek neki egyet, majd elhagyom a konyhát.
Nem akarom látni, ahogy megtöm engem. Nem szeretnék plusz százhúsz kilós lenni. Így is dagadtnak hisznek az emberek.
Nagyot sóhajtva felmentem a szobámba, majd egy gyors tisztálkodás után beletemetkeztem a puha meleg ágyikómba. Alig várom a holnapi ékszer boltos kis kiruccanásunkat. S kíváncsian várom a következő megpróbáltatást az életemben.


U.I.: Megjegyzésekben HOSSZÚ véleményeket kérek. Olvassátok el a fejezet elején lévő kis szöveget, tudom, hogy sokan kihagyjátok. Örülnék, ha összejönne legalább 10 megjegyzés, és 10-15 tetszik. Mellesleg az írás módról is ejthettek pár szót..






2013. március 13., szerda

Sajnálom..

Sziasztok!
Nem új fejezettel jövök, hanem egy rossz hírrel. A bloghoz SEMMI ötletem nincsen, így kérek szépen Tőletek egy kis időt, míg újra összeszedem a gondolataimat, és sikerül kihoznom valamit az egészből. Nincsen erőm írni, meg kell értenetek. Kell nekem most egy kis szünet. NEM SZÜNETEL A BLOG, CSAK NEKEM KELL SZÜNET!!
Ezt most csak azért, mert ugye keddre volt ígérve a rész, és már szerda van.
Megígérem, PÉNTEKRE, összehozok valamit ebből.. Tényleg megígérem, és próbálom izgalmassá teni, csak adjatok időt!
Lassan már, minden fejezet után jövök, sajnáltatni magamat. Undorodom magamtól, de gondoltam közlöm, hogy nem lesz rész, ma , sem holnap, mert ez, és ez a helyzet..
Nagyon gáznak érzem most magamat, hogy ennyit csúszok, csak összecsaptak a felhők a fejem felett. Szóval, ne haragudjatok rám, légy szíves.
xx L.T.P.~

2013. március 8., péntek

Chapter 8. ~ Gondolatok.

Na végre, sziasztok!
Sajnálom a csúszást, de örülök, hogy megértettétek a gondomat! Remélem, hogy tetszeni fog a fejezet, s írtok megjegyzéseket. Köszönöm szépen a díjakat, amiket kaptam. Nagyon jól estek!!
Jó olvasást!



LIAM


    Idegesen markolásztam a kanapé szélét, s próbáltam egyre közelebb bújni Zaynhez. Zayn arcán szín tisztán látszott a zavarodottság. Valószínűleg Danielle valamit mesél. De mit mesélhet? Én hallani akarom! Még közelebb dugtam a fülemet Zaynhez, ha így folytatom az ölében kötök ki. Szó foszlányokat hallottam Danielle magyarázásából, biztos a fellépéseiről beszél. Nyeltem egyet, mire Zayn rám nézett. Nem zavarta, hogy szinte már a nyakában vagyok, csak bólogatott, s hallgatta Daniellet. Meglehetősen jól csinálja! Néha hümmögött a telefonba, s helyeset. Nem is akkora idióta, mint gondoltam.
- Rendben! Persze, hogy átadom üdvözleted a többieknek! Hé srácok, Danielle üdvözöl Titeket! - pillantott körbe egy másodpercre, majd elmotyogott egy 'sziát', s kinyomta. Hál' Istennek! Nem szúrta el nekem!
- Zayn ! Te egy Isten vagy! - öleltem át a nyakát, s hozzábújta, most már valóban az ölében voltam. Zayn próbált minél messzebb tolódni tőlem, de nem hagytam, egyre erősebben szorítottam, s közben idétlenül vigyorogtam.
- Jól van, Liam! Ne dramatizáld túl a dolgot! Mindig is tudtam, hogy Isten vagyok, de szállj le rólam, mert ez félre érthető! - Kilökött az öléből, én pedig a padlón kötöttem ki. Ennyit a normálisságáról.
- Malik! Ne rongáld a testemet, mert ha lila foltos lesz a térdem, vagy a fenekem, akkor véletlenül levágatom a hajadat - fenyegetőzött Louis, majd beletúrt a fején lévő barnaságba, majd tekintetét Zaynre villantotta.
- Nem tennéd! - rázta a fejét Zayn, majd látványosan nyelt egyet.
-  Hidd el, megtenné! - erősítette meg Louis előző szavait Hazza, majd leült a kanapéra.


*** 


HAROLD


   Tegnap este, Danielle hívásának lerendezése után, mindannyian a kanapén feküdtünk ki, s reggelig nem is keltünk fel. Nagyon kimerültek voltunk.
Niall szavai hallatára felkaptam a fejemet, s szuggerálni kezdtem.
- Holnapra megbeszéltem egy randit Taylor Swiftel - ült le elégedetten Niall mellém, majd elmosolyodott.
- Hogy mit csináltál, Horan?! Én kiheréllek! És hidd el, könnyű lesz! - mutattam Nialler alsó szerve felé, mire Ő felkacagott, majd rácsapott a combomra. Nem erősen, épp, hogy megéreztem.
- Csak vicceltem, Styles! - kuncogott tovább, majd a levegőt kifújva hátradőlt a kanapén.
A szobára nyugalom telepedett. Liam, Louis, s Zayn is elmentek sétálni, így Niallel ketten maradtunk. Állításom szerint, csak rájuk jött a vásárlási láz, hiszen Zayn napok óta nem vett magának semmi újat, s ebbe még bele is tud betegedni. Tipikus Malik.
- Szerinted mit csinálnak a srácok? - dobott fel egy témát Niall, majd beletúrt dús hajamba.
- Zayn vásárol, Liam, és Louis pedig szenvednek. De jelen esetben, szerintem Louist küldte be Zayn vásárolni. Liam sosem vásárolgat órákon át, ellentétben Zaynnel - fejtettem ki gondolataimat, mire Niall bólogatni kezdett.
Jellemző, mondd egy értelmes témát, hozzászólok, erre Ő nem tud semmit hozzáfűzni, csak bólogatni. Niall sem változik soha.
Felkaptam a távirányítót, s bekapcsoltam a tévét. Kapcsolgattam, kapcsolgattam, de semmi érdek feszítőt nem találtam benne. Az egyik zene csatornán állítottam le, mint mindig, mikor nem találok jobb műsort.
A gondolataim elterelődtem barátaimról, s visszagondolva az elmúlt pár napra, becsuktam a szememet, s hátradőltem a kanapén.
Hihetetlen, hogy egyik napról a másikra Niall Horan testében ébredek, Ő pedig az enyémben. Ráadásul, ok nélkül, legalábbis az okára a dolgoknak még nem jöttünk rá.
Ezerszer szóvá tettem már, de ez még mindig felfoghatatlan számomra, s a többiek is így vélekednek. Megint csak a többieknél lyukadtam ki.
Felsóhajtottam, majd lejjebb csúsztam a kanapén. Egy újabb halál unalmas nap, de legalább nem kell gondolkoznom. Nem is akarok gondolkozni, ráérek majd akkor, ha a srácok hazaértek.
Alig gondoltam ki magamban az utolsó mondatot, egy hangos ajtó csapódás, majd belép a 3 oroszlán. Na, kezdődik!
- Hazza! Merre vagy? - hallatszik Zayn hangja, vagyis Louis engem keres.
- Mi van? - morogva felültem, s a nappali felé emeltem a tekintetemet.
- Semmi édes, csak hiányoztál - villantott rám egy szexi Zayn mosolyt, majd levágódott mellém.

***

  Mihelyt a nap eltűnt, s a hold elfoglalta helyét, mi ismét a nappaliban dőltünk ki. Lassan már a székhelyünkké válik ez a helyiség.
- Azt hiszem meglátogatom a zuhany rózsát - Felálltam, majd elindultam a fürdőszoba felé, választ sem várva. Belenéztem a fürdővel szemben lévő tükörbe, s megráztam a fejemet. Kusza, szőke tincsek, s édes ír pofi, kezdek hozzászokni, hogy Niall vagyok.
Nem vacakoltam, gyorsan elvégeztem a szükséges teendőket, majd elhagytam a fürdőszobát. Ismét megálltam a tükör előtt, majd pillantásom az alatta lévő fiókos szekrényre esett.
Felhúztam a szemöldökömet, mikor beugrott egy emlék kép. Hiszen én pár napja ide helyeztem a papírrepülős nyakláncomat. Hol a nyaklánc?! Én nem vettem el! Á, biztos valamelyik fiú volt. 
Megrántottam a vállamat, s elindultam a nappali felé.
- Halljátok! - szólítottam meg Őket, mikor leértem. - Nem láttátok a nyakláncom? - érdeklődtem nyugodtan.
- Az nálam volt! - vágták rá egyszerre, mire én újra magasba emeltem szemöldökömet.
- Mi? - kórusban megint csak.
- De hisz, én az ágyamban találtam meg, és úgy gondoltam, hogy reggel visszaadom Hazzának, de reggel elfelejtettem, hiszen Louis lettem - fintorgott a wolverhamptoni srác.
- Az lehetetlen, hiszen este kimentem kajálni a konyhába, és a nyaklánc ott volt, én is zsebre vágtam - tátotta száját Niall.
- Semmiképpen sem! Kimentem sétálni az udvarra, s ott találtam meg! - bólogatott kitágult szemekkel Boo Bear.
- Én pedig csak megnéztem, míg fürödtél - rántott vállat egyszerűen Zayn.
Teljesen összezavartak. Mindannyian azt állítják, hogy náluk volt a nyaklánc, azaz érintkeztek vele. Érdekesen hangzik. Most akkor valamelyikőjük hazudik? Nem, Ők nem olyanok! Nem lennének képesek a szemembe hazudni.
Hümmögve foglaltam helyet a kanapén, s lábamat elnyújtottam a szőnyegen.
Törtem, csak törtem a fejemet, hátha rájövök valamire.
- Akkor most kinél is van a nyaklánc? - érdeklődtem, mire a srácok egymásra néztek, majd egy perc alatt eltűntek.
Talán egy jó öt percet lehettek távol. Mikor visszatértek, mind csak a fejüket rázták.
- Nincs sehol - jött a válasz mindegyiktől.
Újra elnyúltam a kanapén, s próbáltam ép ésszel  felfogni a dolgokat. Hihetetlen, hogy mindig nekem jut a piszkos, agy munka.
Épp, hogy lehunytam a szememet, villám csapásként ért utol a felismerés...

U.I.: 20 tetszik, 16 megjegyzés, s kövi fejezet hétfőn! Ha csúszok, akkor kedden!

2013. március 5., kedd

Csúszás...

Sziasztok srácok!

A helyzet a következő;
Ugyebár az előző fejezetnél írtam, hogy csütörtökön lesz új rész, ha összejön bizonyos mennyiségű megjegyzés és feliratkozó, satöbbi. Feliratkozó, és megjegyzés is meglett, viszont részt nem tudtam írni, és valószínűleg nem is fogok tudni., mert csütörtökre kell tanulnom, történelmet, biológiát, földrajzot, satöbbit, és így sajnos részt írni nem marad időm. Tényleg nagyon sajnálom, hogy csúszik a friss fejezet, mert igazán kitettetek magatokért, s én vagyok a bunkó, béna, hogy nem írtam meg előre a folytatást. Tényleg nagyon röstellem, hogy így alakultak a dolgok, de meg kell értenetek, hogy tanulnom is kell.
Így a rész valószínűleg pénteken, vagy szombaton lesz fent.
Köszönöm a megértéseteket! xx
L.T.P.~

2013. március 4., hétfő

Chapter 7 ~ A koncert.


Sziasztok! Az előző fejezethez 14 megjegyzés, és 27 tetszik gyűlt össze! Nagyon boldog voltam, körülbelül ugráltam örömömben, ráadásul lett plusz kettő rendszeres olvasóm is!
Mint láthatjátok a blogra új desinget tettem, remélem, hogy mindenkinek elnyerte a tetszését! Nézzétek meg az oldalra kifüggesztett blog trailert is, ha gondoljátok! Remélem, hogy érdekes fejezetet sikerült összehoznom nektek, s nem találtok benne kivetni valót.  Gonosz vagyok, mert függő véget hagytam, tudom, de ne haragudjatok! Mellesleg próbálom változatossá tenni a sztorit, mindig más szemszögéből írom!:)
Kitettem egy szavazást, szavazni!!
Jó olvasást!


NIALL


   Az óra délután ötöt ütött. Idegesen markoltam a kezemben lévő mikrofont. Harry helyett kell énekelnem a hosszú dalszövegeit, ráadásul hiba nélkül kell teljesítenem, hogy a Directionereknek ne tűnjön fel semmi. Viszont, ha ez nem sikerül, akkor nekünk lőttek, s minden magazin címlapján vezető hír lesz: A One Direction srácai megbolondultak!
Ezt szeretnénk elkerülni mindenféleképpen! Még a végén az összes rajongónk elpártol tőlünk, s vége lesz a karrierünknek.
Nyeltem egy nagyot, s próbáltam szép dolgokra gondolni. Sikerülnie kell ennek a fellépésnek, utána pedig foglalkozhatunk a test cserével. Vissza akarom kapni a saját bőrömet! Frusztráló ez a magasság, s a göndör fürtök, mellesleg ezektől a gödröcskéktől rohamot kapok. Jobb kívülről szemlélni Harryt, s nem a bőrében lenni.
   Az arénában bejátszották a köszöntő, bemutató kisfilmünket. Az utolsó kép sorok következtek, mikor ki kellett mennünk a sötétbe burkolózott színpadra. Egy hatalmas villanás, majd felcsendült az Up All Night című számunk dallama.
A dal Liam részével kezdődik, így Zayn kezdett el énekelni, hiszen Ő birtokolja Liam barátunk testét. Ezután én következtem, mivel enyém Hazza teste, ezzel együtt csodálatos hangja is.
Elöntött az ütem lüktetése, elragadott a zene, s Harryhez méltóan fel le kezdtem ugrálni, s körözni a színpadon. Nem hazudtoltam meg Hazz testét, sem lelkét. Elénekeltünk jó pár dalt, s következtek a twitter kérdések. Az ezer színben pompázó színpadon egymás mellett álltunk, s vártuk az első érdeklődőt.
- Mi a kedvenc színetek? - olvasta fel hangosan Liam az első kérdést.
Harryre pillantottam, Ő pedig csak megrántotta a vállát, jelezve, találjak ki valamit, nem érdekli.
Mindenki szép sorban mondott egy színt, végül mikor rám került a sor, egyszerűen csak rávágtam, hogy a sötét színek. A közönség tombolni kezdet. Elmosolyodtam, majd ránéztem a hatalmas kivetítőre. Már a következő kérdés díszelgett rajta.
- Ha testet cserélhetnétek egy napra, kivel cserélnétek a bandából? - olvasta fel a kérdést Harry, mire a fiúkkal összenéztünk, s kicsit felkacagtunk. A közönség valószínűleg semmit sem értett ebből.
- Én egyértelműen Zaynt választanám! - mondta egy hatalmas vigyorral a képén Zayn, majd ránézett a testét birtokoló Louisra.
- Én Louist választanám - nevetett fel Louis, majd rá kacsintott Liamre.
- Én Liamet - vett fel Liam egy aranyos mosolyt, amitől a lányok megőrülnek, majd Zaynre pillantott.
Harry sóvárogva felém pillantott, majd kimondta a saját nevét. Végül, én kerültem sorra.
- Én Niall lennék!
Eme iróniával teli kérdés után még voltak érdektelenek, amire gyors válaszokat adtunk csak.
A kérdez-felelek után a Little things következett.
- És most! Következzék a Little things! - kiabált a mikrofonba Zayn, majd folytatta - Különlegesen fogjuk előadni az egész számot! Egymás részeit fogjuk énekelni! - konferált, majd végül hátra lépett.
Mindannyian a színpad elejére ültünk, s a zene elkezdődött. A gyönyörű dallamok magával ragadtak, s mihelyt a saját részem következett énekelni kezdtem. Véleményem szerint, varázsos volt, mintha nem is egy fanokkal megtöltött arénában lennék, hanem egyedül a szobámban. Gitároznék, s énekelném ezt a dalt.


ZAYN

   A koncert zárása képpen elénekeltük a Live while we're youngot. Úgy érzem, megérte délelőtt a négy órás próba! Hibátlanul vittük végig a koncertet, s a kérdésekre is tiszteletre méltóan feleltük. Büszkeség töltött el, hogy ennek a csodálatos bandának a része lehetek, s velük élhetek át mindent! Szó szerint! Ki látott a világon olyan fiú zenekart akik egymás bőrében nyomtak le egy pici baki nélkül egy koncertet?! Hát én csak egyet ismerek; a One Directiont.

***

  Este fél tizenkettőre értünk haza. Személy szerint erőm nem maradt semmihez, csak levágódtam a kanapéra, s vártam, hogy valaki megszólaljon.
Harry, Niall, Liam, s Louis is hasonlóan cselekedtek. Együtt döglöttünk a kanapén, mint valami partra vetett heringek. akkor kaptam észbe, mikor egy furcsa szag ütötte meg az orromat. Niall lába lógott majdnem a számba.
- Harry, vedd ki a számból Niall lábát, meglehetősen büdös - fintorogtam, majd próbáltam másik irányba hajtani a fejemet.
- Igaza van! Vedd ki a számból Niall lábát - erősítette meg előbbi szavaimat Liam is.
- Na jó! - sóhajtott Harry, majd arrébb emelte lábát pár centivel, így már csak a vállamon pihent Niall lába.
- Még jobb - morgolódtam, majd fejemet a mellettem terpeszkedő Louis vállára döntöttem. Kényelmes a vállam!
Majdnem elbóbiskoltam, mikor megcsörrent Liam telefonja. Két kezet éreztem meg a vállamon, mire a szemeim kipattantak.
- Zayn, segíts! Én így nem beszélhetek Daniellel! - meresztett rám kétségbe esett szemeket.
Nyöszörögve nyújtóztam egyet, majd ránéztem Liamre. Nyamnyogtam egy sort, majd megráztam a fejemet.
- Nem fogok a csajoddal beszélni!
- Figyelj, szerinted mit fog hinni, ha így Louisként beszélek vele?
- Azt fogja hinni, hogy Louis fülig szerelmes belé - rántottam meg a vállamat könnyelműen.
- Khm, tudod én nem szórakoznék a helyedben ! - mutatott rám Louis, majd megvillantotta barna szemeimet. - Én is leállhatok flörtölni Eleanorral! Segítsél már Liamnek! Nem halsz bele! Nyálas dolgokat motyogsz Daniellenek! - oktatott ki Louis, mire én felsóhajtottam, s kivettem Liam kezéből a telefonját.
Liam szorosan mellém ült, hogy Ő is hallja a beszélgetést.
- Hallo Danielle - szóltam bele a kagylóba.
- Liam? - jött azonnal a válasz, mire én a mellettem ülő Liamre sunyítottam, aki csak szaporán mutogatott a kezével, hogy beszéljek.
- Igen, én vagyok! - feleltem.


U.I.: 15 megjegyzés, és +2 feliratkozó, s jön a következő rész. Ha ezek nem lesznek meg, akkor a következő rész péntekre várható, ha meglesznek, akkor csütörtökre. xx



2013. március 1., péntek

Chapter 6. ~ A próba.

Sziasztok! Hát, öhm, nem is tudom. ez eléggé érdekes fejezet lett! De azért remélem, hogy tetszeni fog. A bejegyzés végére kitettem a tetszik gombot. Megjegyzéseket hagyni ne felejtsetek el! Mellesleg úgy gondoltam, hogy mostantól ki fogok tenni egy kommentár határt. A következő fejezet 12 megjegyzés, 10 tetszik után jön!





HAROLD


    A másnap délelőtt eljöttével teljes lázban égtünk a srácokkal. Mindannyian izgultunk a délután fél ötkor kezdődő koncert miatt. Az este folyamán, sajnos mindenki felcserélődve maradt. Titkon bíztam benne, hogy ez az egész, csak egy rossz álom, de csalódnom kellett az újabb napsugár láttával.
Felsóhajtottam, majd idegesen beálltam a tükör elé. Próbáltam valami elviselhető kinézetet készíteni Niall bozontos hajának. Végül, egy hagyományos Horan frizurát hagytam a fejemen, s elhagytam a szobámat. Mindenki a saját szobájában aludt, hiszen attól még, hogy felcserélődtünk, ugyan azok az emberek maradtunk, akik ezelőtt voltunk.
- Mindenki kész? - hallatszott Louis magabiztos hangja a nappaliból. Nem tudom megszokni, hogy most Liam birtokolja Louis testét.
Letrappoltam a lépcsőn, majd Liam mellé álltam. Rám nézett, majd a konyha felé, ahonnan Niall lépdelt kifelé.
- Niall, ha felhizlalsz.. - morogtam, majd egyenesen odamentem hozzá, s kivettem a kezéből az emeletes szendvicset. Az én csodás testemet nem fogja elrontani. Így is dagadtnak képzel pár ember.
- Ma még semmit nem ettél Hazza! Éhes vagyok! - tépte most ki Ő a szendvicset a kezemből, majd beleharapott.
- Rendben, de ez után nincs több kaja koncertig! - mutattam rá, mire Ő megforgatta szemeimet, s bólintott.
- Mehetnénk próbálni? - sápítozott Liam, majd idegesen fújtatni kezdett. - Én tudni akarom Louis szövegeit, nem akarok beégni, nagyon gáz lenne! - dobbantott egyet lábával.
- Akkor hajrá! - szökdécselt el mellettünk Louis, s már a kocsi vezető ülésén ülve várt minket.
Nagy nehezen, de követtük Őt, hiszen valahogy el kell jutnunk a próba teremig.
Louis beült a vezető ülésre, Liam pedig mellé. Én ültem leghátul középen, jobb oldalamon Zayn, bal oldalamon Niall.
- Várjunk csak! Zayn nem vezethet! - rántotta meg idegesen Niall az ülés hátulját.
- Mert? - érdeklődött Louis szemöldök felhúzva - Mellesleg nem is Zayn vezet, hanem én!
- De most te vagy Zayn, általában Louis szokott vezetni! Így most Liam vezet! - magyarázott az ír gyerek, aki a testemet birtokolta.
- Istenem - sóhajtott fel Liam, majd kimászott az anyós ülésről, s Louissal helyet cseréltek.
- Mehetünk? - nézett hátra, mire mi egyszerre bólintottunk.
Liam a gázra taposott, s kerék csikorgatva, de elindultunk a próba terem felé. Alig várom a próbát!
A próbán járt az agyam nagyban, mikor egyszer csak eszembe jutott valami.
Várjunk csak.. Mostantól a Niall névre kell hallgatnom? Hirtelen lobbant fel fejem fölött a kis izzó, mint a mesékben.
- Skacok! Ezentúl egymás neveire kell hallgatnunk! - néztem a mellettem ülő Zaynre, majd Niallre.
- Akkor én vagyok Liam! - emelte magasba ujját Zayn, s elvigyorodott.
- Én pedig Harry - kuncogott Niall.
- Csodás, ez annyira nem éri! Miért én kaptam Louist? Idiótát kell csinálnom magamból - jajveszékelt Liam, közben pedig az utat figyelte.
- Ez rendes, én szexi vagyok. Zaynee - húzogatta szemöldökét Louis, közben pedig hátrafordulva minket nézett.
- Fantasztikus! - zárta le a témát a morcos Liam.
Az út további része csöndben telt. Senki nem szólalt meg. Mindenki el volt foglalva a saját gondolataival. Valószínűleg Niall egy sajtos szendvics után epedezik, Zayn egy jó frizuráért, Liam a saját testéért, s Louis egy répáért, Őket ismerve.
- Megjöttünk - húzta be a kéziféket Liam, majd leállította a motort. Kulcsot zsebébe rejtve kiszállt az autóból, s elindult befelé a próba terembe. Hátra sem nézett, mint egy sértődött óvodás. És akkor még mi vagyunk a gyerekesek.
- Menjünk, még hülyeséget csinál ! - iramodott meg Louis, s már Ő is rohant befelé a próba terembe.
Mi hárman is kikászálódtunk a kocsiból az ajtót rendesen becsapva magunk után. Egymás után mentünk be a próba terembe.  Liam és Louis már a színpad szélén ült. Önkéntelenül is nevetni kezdtem. Nem tudom min, de olyan vicces volt.
- Niall, rád jött az öt perc? - érdeklődött Bill, a menedzser.
- Mi? Nem - felelt automatikusan Niall, mire én majdnem homlokon csaptam magamat.
- Harry? - húzta fel a szemöldökét. - Niallhoz beszéltem!
- Á, csak olyat játszunk, hogy egymás neveire hallgatunk! - beszélt egy mikrofonba Liam, mire mi Zaynnel összenéztünk.
- Rendben.. - felelt Bill, majd a színpaddal szembe húzott egy széket, s leült rá.
Ezt megúsztuk, viszont Bill valószínűleg megfigyelés alatt fog minket tartani. Nem bukhatunk le, az a One Directionba is kerülhet!
- Kezdhetjük? - szólt bele a mikrofonba Liam.
- Persze Louis! Milyen szorgos lettél, kezdesz hasonlítani Liamre ! - bólogatott elismerően Bill, mire mi Liammel összenéztünk. - Gyerünk srácok! - tapsolt kettőt Bill - Színpadra! Első szám a Kiss you.
Nagyot nyeltem, majd felléptem a színpadra. A kezünkbe kaptuk a mikrofonokat, majd a dal elkezdődött. Louis énekelni kezdett, majd Niall folytatta az én részemmel. Ezután Liam részével lépett előre Zayn, majd a refrént együtt nyomtuk. Ismét Zayn része következett, majd Niallé.
Most jövök én! Mindent bele Haz! - bíztattam magamat, majd elénekeltem Niall részét.
A dalt sikeresen végig énekeltük egy hiba nélkül. A vigyor levakarhatatlan volt a képünkről. Lepacsiztunk, majd kezdődött a következő nóta.
- Rendben srácok! Ez korrekt volt! A következő szám, Little Things! - csapta össze tenyereit Bill, majd intett, hogy indulhat a zene.
Félve néztünk egymásra a fiúkkal. Sorban találkozott a tekintetem minden srácéval. Szemükben bizonytalanság tükröződött, s féltek. A Little Things az egyetlen dal, amit elfelejtettünk kinyomtatni. Ez meg, hogy lehet?
Legszívesebben lekevertem volna egyet magamnak, hogy nem néztem át a dalokat. Louis kitágult pupillákkal kezdte énekelni a dalt. Látszott rajta, hogy nem tudja mikor jön az én részem. Elhúztam a számat. Mikor a dallam felcsendült automatikusan kezdtem én is énekelni Niallel együtt.
És én csesztem el, ilyen nincs!
- Mit csinálsz Niall? - rivallt rám Bill, mire én fülem-farkam behúzva hátráltam Niall háta mögé.
- Bocsánat - húzódtam be mögé teljesen, mire Niall hátrafordult, s sajnálkozva nézett rám. Nyeltem egy nagyot, majd a dalt onnan folytattuk, ahol abba hagytuk. Mihelyt Louis része következett, Liam, s Louis is egyszerre kezdett bele. A dal a végére, egy teljes káosz lett. Teljesen belezavarodtam, hogy ki mikor jön! Megsemmisülve rogytam le a színpad szélére, s arcomat a kezeimbe temettem. Nem lehetünk ekkora barmok!
- Mi a fene van veletek srácok? Mi volt ez? - kérte számon Bill a bénázásunkat.
- Nem lehetne, hogy ezt a számot, kicsit felpörgessük, s újítanánk? - húzta el a száját Liam. - Mondjuk elénekelhetnénk egymás részeit!
- És az miért lenne jó? - fintorgott Bill, az állát dörzsölgetve.
- Mert meglepő lenne a közönség számára - rántotta meg a vállát Niall, mire Bill csak bólintott egyet, s visszaült a székre.
Fiúkkal egymásba kapaszkodunk, így egy kisebb kört alkottunk.
- Idefigyeljetek! Mindenki énekelje a saját részét - susogta Liam mire mi bólintottunk, majd végül a kör felbomlott.
- Aztán ügyesen - kacsintott rám Niall, mire én felnevettem. Ilyet sem mondott még nekem, pont Ő.
A lágy dallamok újra hatalmába kerítettek, s elragadtak. Mihelyt a saját részem következett, a lehető legszebb angyal hangon kezdtem el énekelni, majd átadtam a szót az utánam következőnek. A dal végére mindenki szája sarkában egy halvány mosoly díszelgett. Jól esett mind nekem, mind a fiúknak, egy kis újítás, s siker élmény.

U.I.: 12 megjegyzés és 10 tetszik után lesz friss!